A TEK is segítette a magyar űrhajósjelölteket, akiket egy hétre bezártak

Tavaly ilyenkor már javában tartott a HUNOR program űrhajósjelöltjeinek képzése, mára azt is tudjuk, ki képviseli hazánkat a világűrben. Kapu Tibor az újabb magyar asztronauta, vele együtt Houstonban folytatja éppen a felkészülést Cserényi Gyula tartalék űrhajósjelölt. Az Infotér Konferencia 0., Space&Defense tematikus napján tőlük, illetve Dr. Schlégl Ádám korábbi aspiránstól és Farkas Bertalantól tudhattak meg az érdeklődők izgalmas kulisszatitkokat.

A végeredményt egyenként, egy zárt szobában, borítékból tudták meg

A Magyar Nemzet összefoglalója szerint Tibor és Gyula egyenesen az USA-ból jelentkeztek be a beszélgetésre. Kiderült: a végeredményt egyenként, egy zárt szobában, borítékból tudták meg. 

14 hónap felkészítés után nagyon jó érzés volt mindezzel úgy szembesülni, hogy néhány percig magunkban lehettünk.

Ádám nem került be a keretbe, megkapó őszinteséggel ecsetelte, hogy olyan érzelmi töltetet jelentett a folyamat, hogy a csalódás élete végéig kísérni fogja. „A program azonban nem engedte el a kezem: a pszichológiai és a munkahelyi támogatást is megadták. A HUNOR kutatás-fejlesztési osztályán az orvosbiológiai kísérletekért felelek, én segítem ebben a fiúkat a küldetés során.”

Érdekes összehasonlítani a mai űrhajósjelöltek képzési folyamatát az évtizedekkel ezelőttivel. Farkas Bertalan közel ötven évvel ezelőtti élményei több szempontból is eltérnek. „Mi mindannyian vadászpilóták voltunk – mondja az akkori jelentkezőkről az első magyar asztronauta –, így repülésből már nem kellett vizsgát tenni, ugyanakkor ma már szinte kegyetlennek tűnő terhelésnek voltunk kitéve, mindezt az otthontól távol, Csillagvárosban.” Példaként az egyik túlélési gyakorlatot említette, amikor 

bedobták őket a tengerbe, ahol órákig kellett várniuk a mentőcsapatot.

Civil ésszel Tiborék több élménye is alig felfogható

A Magyar Nemzet szemléje szerint az izolációs képzés, mely egyébként új magyar „találmány”, korábban nem szerepelt a felkészítési tervben. A rejtélyes kifejezés mögött egy iszonyú kemény feladat áll, amiben a Terrorelhárítási Központ és a Semmelweis Egyetem szakértői segítették az űrhajósjelölteket: 6 napon keresztül egy viszonylag kis alapterületű konténerben éltek, ahol az űrállomás körülményeit szimulálták. 

Nem tudták, mikor engedik ki őket, szinte alig érintkezhettek a külvilággal, limitált élelemmel, vízzel, folyamatosan csökkenő alvásidővel léteztek bent.

Tibor, Gyula és Ádám mindezek ellenére ezt az egyik legjobb élményükként említik. „Nagyon nehéz volt sok feladat, de mindig kihívásként tekintettünk rájuk, és akkor is eluralkodott rajtunk a büszkeség, amikor kiléptünk a konténerből. Rengeteget tanultunk saját magunkról” – jön az összegzés Amerikából.

A munka a felkészítés után sem egyszerű, speciális, alacsony sótartalmú diétát folytatnak, és mivel ötperces pontossággal van felosztva egy nap az űrállomáson, ezt kell most begyakorolni. Öt percet hagynak az ébredésre, ötöt a reggeli készülődésre, és ötperces pontossággal van szabályozva az evés-ivás, és hogy mikor melyik kísérletet kell elvégezniük. 

Még több érdekességet a magyar űrhajósokról ITT olvashat!