Juhász Gyulához

Bátyám, ki bortól mámoros éneketZengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát,      Csitítsd el Anna-kérő szíved            S öntsd az erőd a reménytelenbe. Hangod legyen az őszi vihar sötétZúgása, melyben tompa a jajgatás,      De a harangszó messze hangzik            S tornya fehérlik az éjszakában, Ha sujt a villám s retten a gyönge szív.És ösztökéld a tétova honfiút:      Üzend, hogy nincsen Isten, Ember,            Csak magyarok letiport hazája. És hogyha kell, ó, csak könyörögj nekik,Hogy dolgozó nép karja erős marad      És vagdald föl meleg nagy szíved            S oszd ki közöttük az éheseknek. Csak így lehet célt érni magyarral el,Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk,      Mert hogyha nem remél a költő,            Más ki remélne az új hazában. 1922. május<< előző   következő >>