Jaksity György

V. A fizikán innen és túl

A gazdaságtörténetet áttekintve rá kell jönnünk, hogy korunk válságai nem kirívóak, az infláció, a gazdasági válság, a tőzsdei fellendülések és összeomlások mind jól ismert események voltak az előző korokban is. Vannak dolgok, amiket még a döntéselmélet és a mögötte álló társtudományok sem tudnak egyértelműen megmagyarázni, ezért érdemes a természettudományokat és a filozófiát, illetve az intuíciót segítségül hívni, hogy megértsük a pénzügyek természetrajzát. A következőkben néhány ötletet fogunk csak felvillantani a végeláthatatlan és nagyon izgalmas témák sorából.

Az emberi természet

Előfordulhat, hogy valakit sem a közgazdaságtan, sem a kognitív pszichológia nem vonz annyira, hogy ezek jobb megismerése révén értse meg a tőzsde működését. Sebaj, még mindig ott az állatkert. Igen az állatkert. Egyrészt kellemesen felújított, kulturált környezetben sétálgathatunk, másrészt az állatok viselkedését vizsgálva sok mindent megérthetünk önmagunkról és - bármilyen hihetetlen - a tőzsde működéséről.

Az evolúció gyermekei vagy Isten teremtményei?

16. ábra

Egy kis tőzsdeetológia

Állatkerti sétánk során elfáradva érdemes egy kicsit megpihenni a japán kertben, vagy tovább szemlélődni a majmok környékén. Mindezt tehetjük könyvvel a kezünkben is, és akkor azt javaslom, hogy Csányi Vilmos etológus műveiből válasszunk. Az etológia egyik fontos területe a csoportképződés és -szelekció, illetve a csoportok viselkedésének kutatása. A szociálpszichológia szempontjából vizsgálva a tőzsdét már beszéltünk társas, illetve csoportos viselkedési szokásokról, arról hogyan befolyásolja viselkedésünket a csoportban való élet. Sok, az emberre jellemző csoportszerveződési és működési elv könnyen származtatható, megérthető az állati csoportok vizsgálatának eredményeiből. Ugyanakkor fontos különbségeket is láthatunk (azért nem hiába telt ez az elmúlt százezer év magány): például a közös eszméket, akciókat, konstrukciókat és a hűséget. Erről szól például a befektetési klubok, a pénzügyi internetes chatroomok működése, a közös eszméken alapuló teóriák szerinti (tematikus) befektetések, illetve az egész tőzsde mint a gazdaság rekonstrukciója.

Ugyanakkor a machiavelliánus manipuláció, a fallikus fenyegetés, a dominanciára törekvés, az élelem megszerzése mint csoportalkotó cél, a csoport együttes fellépése más csoportokkal szemben, illetve a csoporton belüli versengés jellemzően fellelhetőek a pénzügyi piacokon, a vállalatok és befektetői szerveződések között is. A szociálpszichológiánál említett csordaszellem, illetve konformitás az etológiai magyarázat szerint a csoporttal való azonosulás velejárója, így a tömeggel való együttmozgás eredményeként elkövetetett rossz befektetések, úgy tűnik, az evolúció során programozódtak belénk. De hát ki mondta, hogy úgy kell viselkednünk, mint a majmoknak? Főleg, ha mint láttuk a profik jobb befektetési döntéseket hoznak. (Lásd a random walkról mondottakat - II. fejezet.)

Fizika és pénzügyek

Az újkori fizikusok a matematika és statisztika eredményeit felhasználva indultak útra, hogy meghódítsák a még feltáratlan területeket. Az elméleti részben láttuk, hogy a pénzügyi közgazdaságtan egyik legfontosabb eszköze a normális eloszlás, illetve az átlag és szórás használata. A Gauss-görbe néven is ismert eloszlás, illetve grafikus ábrázolása azért kapta a "normális" nevet, mert a korai statisztikai megfigyelések számtalan jelenség vizsgálata kapcsán ugyanazt a közepén legmagasabb, harang alakú görbét rajzolták fel, amikor a kísérletek pontjait felvitték a koordináta-rendszerbe (az x tengelyen a vizsgált mértéket, az y-on a gyakoriságot). Az egyedek különböző paraméterei és előfordulási gyakoriságuk Darwin evolúcióelméletében is fontos szerepet játszottak.

Az újkori fizika és matematika és a pénzügyek

David Bernoulli a 18. században azt mondta, hogy egy gázt tartalmazó tartályban molekulák vannak, de hogy ezek hogyan is néznek ki és mit csinálnak, arról sem neki, sem James Maxwellnek fogalma sem volt. Maxwell azonban a 19. század második felében arra kereste a választ, hogy milyen törvényszerűségek jellemzik a gázmolekulák mozgását. Maxwell abból indult ki, hogy ezek a molekulák folyamatos mozgásban vannak, és mozgásuk feltehetően véletlenszerű. Ebből a véletlenszerűségből következett azonban az is, hogy az egyensúlyban lévő gáz molekuláinak adott irányban jelentkező sebessége normális eloszlást követ. Maxwell statisztikai megközelítése nem örvendett nagy népszerűségnek kora tudósai körében, akik a molekulákat eleve csak Maxwell és követője, Boltzmann fantáziájának tulajdonították. Igen ám, de addigra már egy Robert Brown nevű botanikus számtalan megfigyelést végzett számára ismeretlen, de különböző anyagok porában megfigyelhető “szemcsék” véletlenszerű mozgásáról, amit később róla Brown-mozgásnak neveztek el, és a fizikusok használtak fel az atomelmélet megalkotásához. Ez a mozgás a hőmérséklet növekedésével erősödött. Ahhoz azonban, hogy a jelenséget jobban megértsék, a 19. századi fizikusoknak a matematika további fejlődésére volt szüksége.

Ez az előrelépés meg is történt Henri Poincaré és tanítványa, Loius Bachelier munkájának köszönhetően. Poincaré arra bíztatta tanítványát, hogy tudományos disszertációját a Brown- mozgás témakörében írja. A porszemcsék mozgása ugyanis megfigyelhető, így statisztikailag mérhető és elemezhető volt, ám a porszemcséket alkotó és feltehetően hasonló véletlenszerű mozgással jellemezhető molekulák nem voltak láthatóak, és a kérdés az volt, hogy hogyan bizonyítható bármiféle állítás ezzel kapcsolatban.

Végül is a porszemcsék nem sok szerepet kaptak Bachelier 1900-ban megjelent dolgozatában, ugyanis az a párizsi tőzsde árfolyammozgásaival foglalkozott, és címe ennek megfelelően A spekuláció elmélete volt. A téma, mely a mi szempontunkból rendkívül érdekes, az ifjú tudós karrierjének a végét jelentette, ugyanis befolyásos mentora, Poincaré rettenetesen kiábrándult tanítványából, miután kezébe vette a művet, és gondoskodott róla, hogy ne nagyon tudjon tudományos pályán elhelyezkedni. Jobban megvizsgálva Bachelier irományát, lehet, hogy jobb belátásra tért volna. Ugyanis az, noha nem a porszemek mozgása, hanem az árfolyamok változása volt a témája, valóban a Brown-mozgásról szólt. A tőzsdei árfolyamok számtalan apró elmozdulást végeznek egy nap a kereskedésben részt vevő spekulánsok (piaci szereplők) tevékenységének hatására, és ezek az elmozdulások normális eloszlással írhatóak le. Bachelier - munkájának címéhez híven - valóban a spekuláció, vagyis a pénzügyi piacok működésének elméletét alkotta meg. Néhány évtizeddel később három fiatal közgazdász, Fisher Black, Myron Scholes és Robert C. Merton a fizikusi vízió központi elemével, a szórással foglalkozva megalkotta az opcióárazási elméletet, melyért Nobel-díjat kaptak (Black korai halála miatt nem részesült az elismerésben). Amit pedig Poincaré várt volna tanítványától, azt egy másik tehetséges fizikus írta le öt évvel Bachelier dolgozatának megjelenése után. Az urat úgy hívták, hogy Albert Einstein, és új korszakot nyitott a fizikában.