Jermendy György

Miért baj a cukorbaj?

II. Mi a cukorbetegség lényege? Mikor állapítható meg a cukorbaj?

A betegség hivatalos neve, a diabetes mellitus - vagy az egyre inkább elterjedt magyar helyesírás szerint: diabétesz mellitusz - szószerinti fordításban édes (mellitus), bő vizelést (diabinein = túlcsordulás) jelent. Ez arra a tünetre utal, hogy a vizeletben cukor jelenhet meg. A diabétesz mellitusz diagnózisának kritériumait 1999-ben tette közzé az Egészségügyi Világszervezet (WHO), Magyarországon is ezt az ajánlást követjük. A cukorbetegség csak látszólag egységes kórkép, a számos típus besorolása, rendszerezése a szakemberek feladata. A mindennapi életben a két alapvető típus, az ún. 1-es típusú diabétesz és a 2-es típusú diabétesz előfordulására kell elsősorban számítani. Fontos körülmény, hogy a cukorbeteg-populáción belül a döntő többséget (a betegek kb. 90 %-át) a 2-es típusú diabéteszben szenvedők alkotják.

A diabétesz mellitusz kórisméjét általában a klinikai tünetek keltette gyanú, máskor szűrővizsgálat keretén belül végzett vércukor-meghatározás eredménye alapján állapítják meg.

Klinikai tünetek

A cukorbetegség klasszikus klinikai tünete a vizelet mennyiségének megnövekedése (polyuria), az állandó szomjúságérzet miatti fokozott folyadékfelvétel (polydipsia) és az egyéb okkal nem magyarázható fogyás. A beteg panaszkodhat fáradtságra, az étvágytalanság mellett hányingerre, hányásra; ez utóbbiak azonban már a betegség előrehaladottabb formájának, a ketózis megjelenésének tünetei lehetnek. Gyakori a szeméremtest-táji viszketegség megjelenése. Olykor visszatérő, nehezen gyógyuló fertőzések hívják fel a figyelmet a cukorbajra. Súlyos, elhanyagolt esetben tudatzavar, eszméletvesztés, kóma alakulhat ki, ami kezelés nélkül akár halálhoz is vezethet. Az előzőekben említett klasszikus tünetek 1-es típusú diabéteszben általában néhány nap alatt kialakulnak, s a panaszok elviszik a beteget az orvoshoz. Ezzel éles ellentétben a 2-es típusú diabétesz kórfejlődése gyakran tünetszegény, olykor tünetmentes is lehet, s ez esetben szűrővizsgálat vagy más okból végzett orvosi vizsgálat deríti fel a már zajló cukorbetegséget.

A diabétesz mellitusz diagnózisa

4. ábra

A diagnózist a vércukor-meghatározás biztosítja. Jelentősége van az éhgyomri és a glukózzal történt terhelés utáni 2 órás vércukorértéknek.

Élettani körülmények között az éhgyomri vércukorszint 6,0 mmol/l (újabb, még teljes körben nem elfogadott ajánlás szerint 5,5 mmol/l) és a terhelés utáni 2 órás érték < 7,8 mmol/l.

Cukorbetegség esetén az éhgyomri vércukor értéke ismételten mérve >= 7,0 mmol/l, illetve a 2 órás vércukorérték >= 11,1 mmol/l.

Jelentősége van a köztes állapotoknak is (éhomi vércukor 6,1 - 6,9 mmol/l), illetve 2 órás érték 7,8 - 11,0 mmol/l), ilyen esetben a glukózintolerancia enyhébb, a diabéteszt általában megelőző stádiumai (emelkedett éhomi vércukor, csökkent glukóztolerancia) állapíthatók meg.