Jermendy György

Miért baj a cukorbaj?

IV. A cukorbetegség öröklődése

Régi keletű megfigyelés, hogy a cukorbetegség gyakran egy család több tagját, olykor több generációját érinti, s ez a tény már régen felvetette az öröklődés szerepét a diabétesz mellitusz kialakulásában. Néhány viszonylag ritka diabéteszforma esetében az orvostudomány már ismeri a genetikai hibát.

A betegek nagy számát kitevő 2-es típusú diabétesz genetikai háttere azonban még mindig nincs felderítve. Az öröklődés minden bizonnyal bonyolult és poligén-determináltságú. Több kandidáns gént vizsgáltak, de a végső magyarázat még hiányzik. Nehezíti a helyzetet, hogy e diabétesztípusra a perifériás inzulinrezisztencia, a béta-sejtek csökkent glukózérzékenysége, a csökkent inzulinszekréció, a máj fokozott glukóztermelése és a fokozott lipolízis jellemző, s a genetikai hiba vagy hibák bármely tényező hátterében állhatnak, s azok változatos kombinációi is feltételezhetőek. A helyzetet jellemzi, hogy a 2-es típusú diabétesz öröklődésmenetének, genetikai hátterének felderítését a "genetikusok rémálma" elnevezéssel szokták illetni.

Ugyanakkor itt kell megjegyezni, hogy a 2-es típusú diabétesz kórfejlődésében a környezeti tényezőknek (döntően a helytelen táplálkozással és mozgásszegény életmóddal összefüggő elhízásnak) alapvető szerepe van. Tehát ha valaki e diabétesz iránti hajlammal születik (ez az európai népesség közel 20 %-ánál fellelhető), csak akkor lesz cukorbeteg, ha keveset mozog, túl sokat eszik, meghízik vagy legalábbis jelentősen felszaporodik a zsírszövetmennyisége.