Kállai Gábor

Hol végződik a sakktábla?

VII. 2. Döntéshozatal

A sakkozás legígéretesebb perspektívája a döntéshozatali folyamatokban használható fontos készségek és képességek kialakítása terén ígérkezik.

Kezdjük rögtön egy példával.

Animáció: Sakkozás a döntéshozatalban

Réti Richárd tanulmánya: világos lép és döntetlent ér el.

Reménytelennek tűnik a döntetlen elérése, hiszen sötét h-gyalogja utolérhetetlen, vezér lesz belőle, a saját c-gyalogunkat pedig a fekete király bármikor két lépésben leütheti. Ha azonban optimális játékkal a két lehetőséget (a h-gyalog utolérése és a sajátunk c-gyalogunk bevitele) egyszerre életben tartjuk, akkor az ellenfelünk csak az egyiket tudja megakadályozni.

1. Kg7! (Egyszerre futunk a h-gyalog után és közeledünk a saját gyalogunkhoz is!) 1. - h4 2. Kf6! Kb6 (Kényszer, mert 2. - h3-ra már 3. Ke7 h2 4. c7! Kb7 5. Kd7 beviszi a c-gyalogot vezérnek.) 3. Ke5!! Ezzel megtaláltuk a két lehetőségünk közös metszetét! Most, ha 3. - Kxc6 jönne, akkor 4. Kf4-gyel már elkaptuk a sötét h-gyalogot, míg 3. - h3 4. Kd6 h2 5. c7 h1:V 6. c8:V után nekünk is vezérünk lesz. Hihetetlen, de a reménytelennek tűnő állásból elértük a döntetlent!

Tehát két lehetőségünk volt, melyből egyet sem tudtunk megvalósítani, viszont életben tartottuk őket, és az ellenfelünk nem volt képes mind a kettőt egyszerre akadályozni. Amikor pedig az egyiket meggátolta, a másikat már megvalósíthattuk.

Erre a fajta gondolkodásmódra, problémamegoldásra egy leegyszerűsített közgazdasági példa: Képzeljék el, hogy egy termék piacára csak mi termelünk, és egy nálunk erősebb piaci versenytárs, aki meg akar minket fojtani. Két lehetőségünk kínálkozik: a termékünkből vagy olcsó tömegárut, vagy drága egyedi szériát gyártunk. Félő viszont, hogy ha megmutatjuk, hogy melyik mellett döntünk, a riválisunk is erre a piaci szegmensre áll rá, az áraink alá kínál, gyorsan tönkre tesz minket, majd megeszi az egész piacot. Mit tehetünk? Ne döntsünk, ne adjunk támpontot a nálunk erősebb riválisnak, hanem amíg bírjuk, a termelésünket hagyjuk nyitva mind a két irányba! Várjuk ki, amíg az erősebb riválisunk dönt. A döntését nem húzhatja a végtelenségig, hiszen újabb piaci szereplők jelenthetnek meg. És ha már elmozdult a tömegcikkek felé, akkor mi ráállunk a minőségi termékek gyártására, illetve fordítva.

A döntéshozatali folyamatok optimalizálására példa az egyre jobban terjedő freestyle sakkversenyek műfaja, ahol mindent segítséget igénybe szabad venni. Ezek internetes versenyek. A lényegük, hogy bármilyen emberi vagy elektronikus, informatikai eszköz igénybevételével ki tud jobban játszani, illetve ki tud jobb döntéseket hozni kötött időn belül.
A Német Sakkszövetséggel együtt néhány éve hasonló, némileg újfajta versenyformát találtunk ki. Nevezzük ezt a versenyformát, ezt a gondolkodási módot "csapatgondolkodásnak". A dolog lényege, hogy két, helyileg izolált, az internet segítségével összekötött csapat játszik egymás ellen úgy, hogy az informatika minden vívmányát használhatják. Telefon, fax, adatbázisok, elemző programok, internet állnak a rendelkezésükre, és persze minden csapatban egy IT-szakember is segíti az összmunkát. A csapatok mind a technikai hátterüket, mind az emberi kapcsolataikat és a működésük szabályait, módszereit maguk alakítják ki.

Maximális lehetőségek egy cél érdekében: optimális döntéseket kell hozni időhatárok között. Vajon hogyan hozzák meg a döntéseiket? Milyen emberi struktúrában lehet az optimális döntést meghozni? A feladatok, lépések során hogyan fejlődik egy csapat összjátéka? Demokrácia vagy hierarchia? Kérdések, ahol a sakk csak töltelékanyag.

Vajon a társadalmainkban a döntéshozóknak nem így kellene a fontos döntéseket meghozni? Amióta az emberiség - hála az informatikának és a médiának - egy élő szervezet, azóta bárhol van feszültség, krízis, nekünk is reagálnunk kell. Mégpedig gyakran gyorsan kell fontos döntéseket meghozni. Ökológiai, katonai, pénzügyi, egészségügyi krízisekre kell egyre gyakrabban egyre gyorsabb választ adni. Vajon aki dönt, annak a rendelkezésére-e áll minden információ és minden emberi-technikai lehetőség? És vajon ő és a csapata optimális szinten tud-e majd az idő szorításában működni? Vajon birtokában vannak-e a döntéshozók a "csapatgondolkodásnak"?

Képzeljék el azt az utópisztikus helyzetet, hogy amikor a döntéshozóinkat kell megválasztanunk, akkor nem pusztán a retorikai teljesítményüket értékeljük, hanem a média segítségével megmutatják nekünk, hogy krízishelyzetben hogyan döntenek: Kikből áll a csapatuk, és hogyan működik? Hogyan vigyáznának ránk, az egészségünkre, a környezetünkre, a pénzünkre? Ha látnánk, hogyan döntenek, sokkal könnyebb lenne közülük választanunk.

A Német Sakkszövetséggel együtt úgy gondoltuk, hogy a sakkozás segítségével nemcsak szórakoztató médiaprogram egy ilyen különleges sakkcsapat-találkozó, hanem egyúttal ennek a fontos, optimumra törekvő gondolkodási-döntéshozási csapatmunkának is a szorgalmazója lehet.

Furcsa, de volt már hasonló a távoli sakktörténetben. Emlékezzünk vissza az előadás elején említett Pest-Párizs levelezési meccsre (1843-45): egyértelmű, hogy a jóval erősebb ellenféllel szemben a szervezett csapatgondolkodásunk miatt tudtunk nyerni (animáció).

Animáció: Gondolkodási-döntéshozási csapatmunka

Vajon van-e a csapatgondolkodás felépítése és a feladat között összefüggés? Még egy izgalmas kérdés, aminek a megválaszolásához a sakkozás, mint tökéletes töltőanyag, közelebb vihet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gondolom Önöknek is, akárcsak nekem, a Sakknovella az egyik kedves olvasmányuk. Mégis remélem, hogy meg tudtam Önöket arról győzni, hogy Stefan Zweig véleményével ellentétben a sakkozás az élet számos területével élő kapcsolatban lévő intellektuális anyag, melyet a saját tehetségünknek és igényeinknek megfelelően formálhatunk.