Kállai Gábor

Hol végződik a sakktábla?

VII. A sakkozás új lehetőségei: sakk és számítástechnika, sakk és döntéshozatal

VII. 1. Számítástechnika

Az utóbbi évtizedek legnagyobb változását a számítástechnikának köszönhetjük. A komputerek és az internet megváltozatták a sakkozást is. Ez a hatás azonban nem egyirányú, hiszen a sakkozás is igen komoly hatással volt és van a számítástechnikára.

Az ember-gép párharc 1997-ben New Yorkban fordult élesre (24. ábra). Korábban a gépek esélytelenek voltak, ez alkalommal viszont először az IBM gépe, a Deep Blue győzni tudott a világ legjobbja, Garri Kaszparov ellen (25. ábra). Akkor a Deep Blue másodpercenként 200 millió állást értékelt. Kaszparov világbajnok hármat. A hatjátszmás meccs egyébként szoros volt, Kaszparov csak az utolsó játszmában mutatott érthetetlenül gyenge játéka miatt vesztett 3,5:2,5-re. Ez volt egyébként az egyik első alkalom, amikor a lépések kiérleléséhez két processzort összekapcsoltak.

24. ábra

25. ábra

26. ábra

A sakkállások megítélése lényegesen könnyebb, hiszen a játéknak vannak prioritásai, melyet a programok értékelése is követ. Az elsőrendű szempont a királyok helyzete ("a sakkot mattra játsszák"), a következő szempont a felek közötti anyagi eloszlás (kinek mennyi és milyen értékű figurája van), majd a gyalogok helyzete rangsorolja a sakkállásokat. A sakkprogramok leglényegesebb minőségi értéke az elvi skála, aminek alapján a sakkállásokat egymással összehasonlítják. A többi már csak számolás, melyet az egyre fejlődő hardver biztosít. Igen, a sakkszámítógépek nem gondolkodnak, nem intelligensek, nem forgatják vissza, nem építik magukba a tapasztalataikat. Csak számolnak és értékelnek, persze az emberhez képest elképesztő mennyiségben. Az értékelő rendszerük kialakítása azonban emberi munka, minden számítógépcsapatban számos nagymester is helyet kap. Mégis elgondolkodtató, hogy egy gép, amelyik nem gondolkodik, legyőz minket, stratégiai tudással rendelkező hadvezéreket. Hogy miért egyre kevesebb az esélyünk? Mert bár az átlátásunk talán magasabb rendű, de időnként, azaz szinte minden játszmában hibázunk. Sokat tanultunk a gépektől, lényegesen többet, tovább és jobban számoljuk a változatokat, mégsem vagyunk olyan szenvtelenül hibátlanok, mint ócskavasjelölt riválisaink. Mégis sokat köszönhetünk mi is a gépeknek, hiszen a segítségükkel emeltük a játékunk színvonalát. A konkrét állásokkal kapcsolatban pedig - az elemző programok segítségével - rengeteg korábbi hibás gondolatunkat, véleményünket tudjuk korrigálni.

A számítástechnika a sakkozás segítségével nagyon sokat lépett előre a "tailor made" számítógépek összeállítása terén is, hiszen kiváló tapasztalatokhoz jutott abban, hogy a sakkprogramokhoz az optimális hardver-összeállítást tudja párosítani. A világ legerősebb ilyen testet öltő sakkozó masinája a Hydra (27. ábra). A Hydra Egyesült Arab Emirátusok-beli fejlesztés. Adatai: az agya 64 elemből integrálódott, összesen 64 gigabyte RAM-ot használ, a játékereje 3000-es Élő-pontszám körül van (a világbajnoknak 2800 az Élője); a legbonyolultabb állásokban is 18 lépést, azaz 9 lépéspárt képes előre számolni (a Deep Blue még csak hatot tudott), arról már nem is beszélve, hogy ha már csak 5-6 figura van a táblán, akkor a játszma végéig minden lehetséges folytatást ismer. Michael Adams angol nagymester (27. ábra) tavaly előtt (2005) Lékó Péterrel meccselt, a végeredmény 4:4 volt. Nem sokkal később Adams a Hydrával találkozott (28. ábra), a végeredmény 5,5:0,5; oda. Ha valamelyik este a kihalt utcán találkoznék Hydrával, én bizony átmennék a túloldalra...

A meccs végeredményének ismertetése előtt megkérdeztük a közönséget, ők hogyan vélekednek Michael Adams és a számítógép párharcáról? Vajon a számítógépek számolási képességét és fáradhatatlanságát ellensúlyozza-e az emberi kreativitás és logika?
A szavazók 12%-a szavazott csak arra, hogy az ember nyert a gép ellen. 63 százalékuk helyesen a gép győzelmére szavazott. 25 százalék pedig egyenlőnek ítélte az ember és gép esélyeit.

Közönség-szavazás

27. ábra

28. ábra

29. ábra

30. ábra

2003-ban New Yorkban a Kaszparov-FritzX3D meccsen az alábbi állás alakult ki. Kaszparov feketével játszik, és éppen a 32. lépését készül megtenni. Fontos megemlíteni, hogy Kaszparov számítógép-monitort nézve játszik, egy olyan speciális szemüveggel, mely a kétdimenziós képet háromdimenzióssá alakítja a számára (30. ábra, animáció).

Animáció: Kaszparov vs. FritzX3D

Mit is fog lépni? 32. - Bg7?? történt, ami védtelenné tette az f8 bástyát, így 33. Bxe5! következhetett, és a gép néhány lépésben nyert. Kaszparov, minden idők legnagyobb sakkelméje nem tudta integrálni a sakktábla összefüggéseit. Ez a mi gyakorlatunkban előfordulhat, de Kaszparov gyakorlatában egészen egyedi ez a hiba. Valószínűleg ha sakktáblán sakkozik, nem esik meg vele ez az elnézés.

Ennek a tapasztalatnak köszönhetően a vezető nagymesterek a munkájukat, felkészülésüket, önképzésüket ma már sakktáblán végzik, és a számítógépprogramokat főleg ellenőrzésre használják. Ez a módszer nagy jelentőségű abban az értelemben is, hogy az elvégzendő munka során - miután azt nem bízzák a gépekre - a saját fejlődésüket is elősegítik, viszont a programok segítségével az elvégzett munkából ki tudják szűrni "az emberi tényezőt", azaz a számítási hibákat.

Most, hogy már néhány éve baráti viszonyba kerültünk a sakkinformatika és számítástechnika változásaival, a legtöbben a saját építkezésünkre tudjuk használni mind az információhegyeket, mind pedig a számítástechnika új lehetőségeit. Sikeresen építjük a gondolatainkba a már korábban lejátszott játszmák tanulságait, melyekből már megtanultunk szelektálni. Sokkal alaposabban igyekszünk számolni, ugyanakkor nem rendeljünk alá magunkat, véleményünket és tehetségünket a számítógépek mennyiségi produktumának. Az informatika és számítástechnika segítségével tudatosan igyekszünk magunkat építeni. Ma egy világszinten kiugró sakknagymesternek az alapvető képességei közé tartozik az informatikával kialakuló viszonyának optimalizálása is.

A sakkozás nemcsak kiváló gyakorlótér a számítástechnika számára, hanem ebből a partnerségből az élet gyakorlatába átvehető szinergiák is születnek. Ilyen lehet a klasszikus és a modern információhordozók összjátéka. Egy-egy sakkjátszma vagy sakkelemzés kapcsán a könyvek, az elektronikus adathordozók és az internet összjátéka egyre jobban körvonalazódik.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a klasszikus és modern információhordozók milyen informatikai anyag hordozásában egészíthetnék ki egymást. Gyakran találkozunk újságmellékletként CD-vel, könyv mellett hanghordozóval, de a könyvek és az internet együttes felhasználása még távolról sincs kiaknázva. Holott nem egy könyvhöz a fontos adatokat, illusztrációkat vagy gyakorlatokat a vevő-felhasználó akár az internetről is letölthetné. Vagy például egy operaelőadás jegye mellé lehetne egy CD-n levő felvételt, illusztrált könyvet és akár egy kódot is mellékelni, mely segítségével az internetről mondjuk az opera kottáját és az alkotók életrajzát tölthetnénk le. Érdemes lenne néhány lehetőséget végiggondolni, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy a könyvekből megszerzett információink sokkal tartósabbak lehetnek, mint a más forrásból begyűjtöttek.