Kampis György

Újra győz az evolúcióelmélet?

VI. 3. Példákkal cáfolható

Talán sokaknak meglepő, de az evolúció elmélete vagy más tudományos elmélet pusztán példákkal nem cáfolható. Sőt a példák zsákutcájába nem is szabad belemenni, mert ez obstrukcióhoz, a kutatás feltartásához vezet. Egy nemrégi vitában az ID mellett érvelő a többedik viszontválaszában 62 oldalas irományt nyújtott be. A kifogások száma ugyanis tetszés szerint szaporítható, hiszen kérdezni mindig könnyebb, mint válaszolni.

Mivel magyarázza az evolúcióelmélet a csillók vagy más sejtszervecskék létrejöttét? Az ID hívei szerint nem magyarázza. (Mivel a háttérben egy másik tévedésről van szó, most a magyarázatot nem keverem ide.) Mondjuk tehát, hogy így van. Az evolúcióelmélet azonban attól még nem lesz téves, ha egy kiválasztott eseményt egy adott pillanatban nem képes magyarázni. Egy elmélet leginkább olyan, mint egy kutatási program, aminek a keretében szép lassan haladunk előre a megismerésben. Egy illusztrációval megvilágítva: a gravitációs elmélet (még kevésbé a gravitáció ténye) nem függ attól, hogy vajon magyarázza-e az összes különleges csillagászati jelenséget.

A tudományfilozófiában a magyar származású, Londonban világhírt szerzett Lakatos Imre nyomán lokális és globális ellenpéldákat különböztetnek meg. A lokális ellenpéldák ártalmatlanok. A globális ellenpélda viszont olyan, ami az elmélet alapjait ássa alá. Ilyen lenne, mondjuk, ha valaki a törzsfába a biogeográfiai és egyéb szempontok figyelembe vételével be nem illeszthető élőlényeket találna, vagy ha kiderülne, hogy egyes formákat valamilyen egyedfejlődési korlátok miatt lehetetlen másokból létrehozni.