Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

V. Vidéki események

A régi rendszer hívei először október 23-án délután, órákkal a budapesti rádiónál történt tűznyitás előtt, Debrecenben használtak fegyvert - három ember halálát okozva.

Vidéken az események Bács-Kiskun, Győr-Sopron, Komárom, Somogy, Pest és Veszprém megyékben voltak a legélénkebbek. Mégis, volt különbség Budapest és a vidék között. A fővárosban ugyanis valóságos háborúvá fejlődtek a dolgok, a tüntetőkből forradalmárok, azokból szabadságharcosok, végül pedig az általuk megválasztott és Nagy Imre által elismert főparancsnokság vezetése alatt nemzetőrök lettek, és október 28-a - a győzelem napja - után sikeres konszolidálásba kezdtek. Ezzel szemben a HM és azon belül a Katonai Bizottság tehetetlen volt, csak konfúziót okozott ahelyett, hogy vezetett volna.

Vidéken a központi vezetés még kevésbé működött, egyes parancsnokokon múlott, mit tesznek a rendszer fegyveres erői, ezért az események lefolyása nagyon sokszínű volt. Nem voltak nagy területre kiterjedő fegyveres harcok, de egyes helyeken véres összecsapások történtek a hadsereg és a szabadságharcosok között.

A néphadsereget a helyi parancsnokok jobban kézben tartották, mint ahogy Budapesten történt, így a fővárosban szokássá vált fraternizálások helyett sok esetben a katonák túlkapásokat követtek el a tüntetők ellen. Várpalotán azonban a parancsot, hogy géppuskával a tüntetőkre tüzeljenek, a legénység megtagadta. Akik a vidéken élők közül harcolni akartak, több helyről szervezett csoportban a fővárosba mentek, hogy az "igazi" szabadságharcban vegyenek részt.
Bármilyen különbség volt is a fővárosi és a vidéki események között, a nemzet egysége 1848 óta nem volt oly szilárd, mint 1956-ban.