Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

A határozatnak a közgyűlés által elfogadott szövegét magam fogalmaztam, és apróbb módosítások után Nagy Imre is aláírta. A Kossuth Rádióban aznap 22.43-kor olvasták be. Így hangzott:

"A forradalmi harcokban részt vett egységek megbízottaiból, a honvédség és rendőrség képviselőiből, a megalakulás alatt álló munkás és ifjúsági fegyveres egységek képviselőiből alakuló forradalmi karhatalmi bizottság előkészítő bizottságának a mai napon történt megalakulását a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében tudomásul veszem és megerősítem. A forradalmi karhatalmi bizottság szervezze meg a forradalmi harcokban részt vett egységekből, a honvédség és rendőrség erőiből és a munkás- és ifjúsági osztagokból alakuló új karhatalmat. Ennek segítségével is teremtse meg hazánk belső békéjének helyreállítását és az október 28-án és 30-án elhangzott kormányprogramok végrehajtásának feltételeit.
A forradalmi karhatalmi bizottság az általános, titkos választásokkal létrehozandó új kormány hivatalba lépéséig működjék.
Budapest, 1956. október 30. Nagy Imre s. k.
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke"

Szükség volt a gyors konszolidációra, mert a szovjet veszély növekedése félreérthetetlen volt. Ehhez olyan, a szükséges utasításokat kiadni képes felső vezetést kellett létrehozni, amelynek intézkedéseit tiszteletben tartják és végrehajtják. Ennek érdekében a Forradalmi Karhatalmi Bizottság kebelében létrehoztam a Nemzetőrség Főparancsnokságát. A Deák téren a Forradalmi Karhatalmi Bizottság szűkebb tagsága állandóan jelen volt; az ő tudtukkal, de saját felelősséget vállalva adtam ki a parancsokat (17. ábra).

A főparancsnokságot a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanáraiból és hallgatóiból alakítottam meg. (1950-ben én voltam az alapító parancsnoka ennek az intézetnek.) Közülük sokat ismertem, így 24 órán belül szakmailag kitűnő, '56-hoz hű törzs állt rendelkezésre. Még egy utolsó nagygyűlést hirdettem meg 31-én délre a Kilián laktanyába, hogy mindenki, akit illet, tudjon arról, mit tettünk, és mire készülünk (18-19. ábra).

17. ábra

18. ábra

19. ábra

A gyűlés a Forradalmi Karhatalmi Bizottság kongresszusának mondta ki magát, és megerősítette az előző nap hozott döntéseket. Több technikai kérdésben döntött még, de a lényeg az volt, hogy a Nemzetőrség megalakulásáról országszerte tudomást szereztek. Eddig Budapesten és néhány vidéki városban tudtak csak rólunk, és vették fel velünk a kapcsolatot. A gyűlés után - amiről a rádió bő tájékoztatást adott - vidéken is felgyorsult a nemzetőr-alakulatokká való átalakulás, és tömegével jelentették a városi és megyei központok, hogy önként alárendelik magukat a Nemzetőrség Főparancsnokságának: a munka megkezdődhetett.

Munkám végrehajtására kitűnő munkatársakat kaptam. A nemzetőr-ügyeket - mint említettem - a Zrínyi Akadémia tisztjeiből alakult törzzsel intéztem, ezt Zólomy ezredes vezette. Amikor október 31-én Budapest katonai parancsnokává nevezett ki a miniszterelnök, megkaptam az újonnan alakult 4. hadsereg törzsét, amely még úgysem vette át a parancsnokságot a csapatok felett. Kovács Imre vezérőrnagy volt ennek a törzsnek a vezérkari főnöke. Ez a két képzett katona szervezte meg már október 31-ről november 1-re virradó éjjelre a főváros kerületeinek biztonságát honvédekből és nemzetőrökből lett járőrökkel. Ez, a katonák és a nemzetőrök együttes alkalmazása lett a munkarendünk. Bajtársi együttműködésben indult meg a konszolidációs munka. Ha az idegen hatalom nem avatkozik belügyeinkbe, heteken belül példás rend tette volna lehetővé Nagy Imrének a kormányzást.