Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

VI. A győztes forradalom fegyveres ereje, a Nemzetőrség

16. ábra

Itt kitérőt kell tennem annak megmagyarázására, hogyan kerültem kapcsolatba Nagy Imrével és váltam munkatársává. 1956. szeptemberi szabadulásom után Sárközi Márta - az író Molnár Ferenc lánya - vett gondozásába, és mutatott be az ország jeles értelmiségeinek. Azt hiszem, ezen az úton jutott el a nevem Nagy Imréhez is, akinek nevében és megbízásából október első hetében felkeresett Ádám György, a Közgáz professzora két barát kíséretében.

Tájékoztattak, hogy létezik egy "Nagy Imre baráti köre", akik Nagy Imre első kormányának reformjait kívánják békés eszközökkel folytatni. Minden minisztériumban és más fontos intézményben kulcspozícióban vannak olyan személyek, akik Nagy Imre miniszterelnöksége alatt szabadultak. Csak a HM-ben és az ÁVH-ban nem volt még senki a csoportból. Az ÁVH-ban nem is lesz, mert azt feloszlatják. A HM-be pedig engem szeretnének bejuttatni.

Abban állapodtunk meg, hogy állok a feladat elébe, de előtte bejuttatnak egy kórházba, hogy feltápláljanak, és kezeljék valóságos és képzelt betegségeimet. Végül, mivel békés átmenetről volt szó, javaslatukra írtam Bata honvédelmi miniszternek, hogy kész vagyok a szolgálatra.

Október 10. körül a Központi Honvéd Kórházban voltam, 13-án Illy Gusztávék újratemetésén Illynét kísértem el férje sírjához. A temető kapujában állt Nagy Imre vejével, Jánosi Ferenccel, akivel barátok voltunk. Ő figyelmeztethette Nagyot ottlétemre, aki így szólt: "Tábornok, remélem, hamarosan meggyógyul, akkor szeretnék Önnel beszélni." Ezzel hitelesítette Ádámék felkérését.

Október 19-én egy kisebb műtéten estem át. Október 29-től Budapestről, de vidéki városokból is szabadságharcos küldöttségek gyülekeztek a Deák téri rendőr-főkapitányságon. Sokféle probléma hozta oda őket, de mindegyikük a nemzetőrségbe való egyesülést tartotta a legfontosabb, azonnal megoldandó feladatnak. 30-án délután értem küldtek a Központi Honvéd Kórházba. Igent mondtam a meghívásra, és egy terepjáró gépkocsin a Deák térre mentem. Itt Kovács István vezérőrnagy, az ülés elnökségének egyik tagja mutatott be a küldötteknek, akik rövid vita után a már kongresszussá szélesedett tömeggyűlés elnökévé választottak. Így csatlakoztam a forradalomhoz.

A vita fő tárgya a nemzetőr-alakulatok szervezéséhez és egyesítéséhez szükséges központi szervezet létrehozása volt. Elfogadták javaslatomat, hogy az új vezetőtestületet - bár a szabadságharcosok szabad elhatározásukból keltették életre - szükséges kormánya nevében Nagy Imrének is elfogadnia.

A határozatot egy küldöttség élén 30-án az esti órákban vittem át Nagy Imréhez, aki Tildy Zoltán és Vas Zoltán jelenlétében azonnal fogadott bennünket. Nagy dolog volt ez, mert mi - szemben a legtöbb küldöttséggel - nem "követeléssel", hanem feladatvállalással, kérdések "megoldásával" mentünk. Mindhárman örömmel üdvözölték a tervezetet. Vas Zoltán javasolta, hogy a Forradalmi Honvédelmi Bizottságot kereszteljük át Forradalmi Karhatalmi Bizottságra, mert a Szovjetunió a "honvédelem" szó használatát ellene irányuló készülődésként ítélhetné meg.