Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

V. Angyali és ördögi látomások - a nők vallási megítélése - szentek és boszorkányok

21. ábra

ekszatikus-misztikus női vallásosságarma Christi

Az ilyen meghökkentő állítások azonban sokakban gyanakvást keltettek: csalással, ámítással, eretnekséggel, sőt olykor boszorkánysággal kezdték vádolni e szenteket. A 14. század két legnépszerűbb női vizionáriusa, a pápákkal, uralkodókkal levelező és perlekedő svédországi Szent Brigitta (1303-1373) és Sienai Szent Katalin (1348-1380) több ízben is egyházi vizsgálóbíróság előtt volt kénytelen számot adni csodás revelációiról vagy ugyancsak csodaszámba menő eksztázisairól, böjtöléseiről. A 15. század elejének leghíresebb vizionáriusa, Jeanne d'Arc pedig, mint láttuk, 1431-ben máglyára került. Az "Orléans-i Szüzet" egy évvel később a baseli zsinaton ülésező egyházi vezetők már egyértelműen boszorkányként emlegették.

A női vizionáriusok elleni boszorkányvád a későbbiekben is gyakran felbukkant. A női természetet a késő középkor különösen nyitottnak tartotta a természetfeletti kommunikációra, ez hozzá is járult a női látnokok tekintélyéhez, másfelől ugyanezért azt hangoztatták, hogy a Sátán a nőket tudja a legkönnyebben elcsábítani. A női vizionáriusok ellenfelei a középkorban (s nem csak akkor) közkeletű, számtalan irodalmi műben, prédikációban, közmondásban megnyilvánuló nőellenes retorika toposzaival diszkreditálták e látomásokat, s a női természetre vonatkozó epés minősítéseik átkerültek a boszorkány formálódó sztereotípiájába. Ez tette lehetővé azoknak a bűnbakképzeteknek a szintézisét, amelyek az eretnekektől, mágusoktól, kuruzslóktól, zsidóktól a boszorkányságra hagyományozódtak: a nő mint bűnbak mindezt a lehető legáltalánosabb keretbe tudta foglalni. Mindennek azután nagy szerepe lett abban, hogy a meginduló üldözésekben a boszorkányvádak elsősorban nők ellen irányultak.