Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

VI. A tömeges európai boszorkányüldözés

A boszorkányvádaskodás terjedéséhez a 16. század folyamán jelentősen hozzájárultak a reformáció nyomán kialakuló hitviták, majd vallásháborúk. Miközben a kereszténység egy bensőségesebb, "pogány" maradványoktól, babonáktól megtisztított változatát hirdette, Luther Márton mégis nagy jelentőséget tulajdonított a mindenütt jelen levő, kísértő Sátán ténykedésének. Az egyik leghíresebb hozzá kapcsolódó legenda, hogy wartburgi cellájában - ahol híres Biblia-fordítását készítette - hozzávágta tintatartóját a megjelenő Sátánhoz, hogy elkergesse. A népi babonák elleni küzdelem jegyében a reformáció másik irányzata, Kálvin János hívei ugyancsak kíméletlen harcot folytattak a keresztény közösségek fő ellenségeinek tartott boszorkányok, "kútmérgezők", "gyújtogatók", valamint a - színleg ellenük föllépő, "valójában" azonban ugyancsak a Sátánnal szövetkező - népi kuruzslók, javasasszonyok, bábák ellen. A Kálvin vezetése alatt álló Genfben sűrűn lobbantak lángra a boszorkányokat égető máglyák.

27. ábra

Religion and the Decline of Magic

E tetszetős - és sok valóságos összefüggésre támaszkodó - teóriával csak az a baj, hogy nem ad magyarázatot a katolikus területeken ugyanekkor kibontakozó boszorkányüldözésekre, melyek - ugyan némiképp eltérő érvrendszerre támaszkodva - egyáltalán nem maradtak el a protestánsoknál folytatott boszorkányégetések intenzitásától. Még annak beszámításával sem, hogy a tridenti zsinat utáni reformkatolicizmus, ha a szentek kultuszát nem számolta is fel, sok mindent megfogadott a középkorias "fehér mágia" elleni protestáns kifogásokból. A boszorkányvádaskodás okai tehát mélyebben rejlettek, nem pusztán a protestantizmus mágia-ellenességében. Egy valami azonban nyilvánvaló: a kétféle felekezet hívei közötti harc, a 17. század derekáig elhúzódó vallásháborúk szörnyűséges új lendületet adtak az üldözéseknek. Amint egy terület "gazdát cserélt", kezdetüket vették a boszorkányvádak, arra hivatkozva, hogy az ellentétes felekezet vallási tévelygése nagyobb teret adott a Sátán csábításainak.

Ami a feltételezhető "mélyebb okokat" illeti, a nagy boszorkányüldözések kialakulásában jelentős szerepe lehetett a kora újkor természeti katasztrófáinak, gazdasági válságainak és társadalmi feszültségeinek. A vádaskodások általában olyan időszakokban szaporodtak el, amikor az aszályok, éhínségek, járványok és háborúk megpróbáltatásaitól megviselt falusi és városi közösségek bűnbakok elleni vádaskodással reagáltak a nehéz helyzetre és annak társadalmi-emberi konfliktusaira. A boszorkányvád gyakran olyan nehezen kezelhető társadalmi kapcsolatok feszültségeiből pattant ki, mint például a szomszédság. Az egymás gazdagodását irigykedve szemlélő, ugyanakkor egymás segítségére olykor mégis rászoruló, de a másik kérését gyakran megtagadó "rossz szomszédok" példáját általánosítva Keith Thomas és Alan Macfarlane ezt a modellt jelölte meg a boszorkányvád fő típusának: a közösségi szolidaritás előírásait elvető "modern individualista" gazda, ha az általa elutasított rászorulók szitkozódnak, és az átkoknak, úgy tűnik, valami foganatja lesz, boszorkányként vádolják be a kellemetlen kéregetőt, azt állítva, hogy az mágikus eszközökkel próbált bosszút állni rajtuk. Ez magyarázhatja, hogy a falvakban boszorkányként bevádoltak között olyan sok a magányos özvegyasszony vagy az átlagosnál szegényebb családok tagjai.