Kondor Imre

Bank és kockázat

Általánosabb nézőpontból, mégiscsak természettudományos problémákon nevelkedett emberként az új szabályozás körüli vitákhoz ennyit tudnék hozzátenni: Feltehetően illuzórikus azt hinni, hogy egy bonyolult, nagyon sok elemből álló, erős kölcsönhatásoktól átszőtt rendszer működését bárki is eléggé mélyen meg tudná érteni, és bárki képes lenne olyan szabályokat alkotni, melyek ennek a rendszernek a stabilitását egyszer s mindenkorra garantálják. Biológiai analógia alapján azt gondolom, hogy ha a rendszer egyáltalán képes relatív értelemben, viszonylag hosszú időn át stabilan működni, ennek a rendszer minél nagyobb változatossága, a túlélési stratégiák és működési módok sokasága lehet a záloga. A monokultúrával szemben hallatlan fölényben van a biodiverzitás. Ennek mintájára az "ökodiverzitást" tartom kívánatosnak a gazdaságban és a pénzügyekben is. Ez a meggondolás a konkrét esetben a minél egyszerűbb, a szereplőket minél kevésbé uniformizáló, a leglényegesebb politikai célokra (az egész rendszer stabilitásának biztosítására és a leggyengébb szereplők korlátozott védelmére) koncentráló szabályozást részesíti előnyben.

Befejezésül hadd lépjek egy kissé vissza a banki kockázatok konkrét problémájától, és hadd nézzek rá erre az egész kérdéskörre egy kissé általánosabb összefüggésben. Kockázatokkal nemcsak a pénzügyekben szembesülünk, hanem az élet valamennyi területén. Saját egyéni tevékenységünk és az emberi társadalom egészének a tevékenysége szüntelenül az elérhető előnyök és az esetleg velük járó veszélyek mérlegeléséből áll. Ha úgy tetszik, egész életünkben folytonosan kockázatot kezelünk, állandóan Markowitz-típusú feladatokkal szembesülünk, pillanatonként kell opciókat értékelnünk. Az idők folyamán hatalmasat változott a kockázathoz való viszonyunk: a természeti körülmények között élő, kiismerhetetlen és szeszélyes hatalmaknak kiszolgáltatott állat helyett a ma embere ura szeretne lenni saját sorsának, lehetőleg ki szeretné iktatni a kockázat minden elemét, a betegséget, a balszerencsét, a konfliktusokat. Miközben a természeti kockázatok bizonyos részét valóban sikerült kiküszöbölnünk, megjelentek egészen újak, melyek jelentős részét magunk hoztuk létre. A környezet károsításával, az erőforrások kimerülésével, a tudomány és a technológia elszabadult alkalmazásaival összefüggő hatalmas kockázatok mind saját termékeink. Ezek kezelése olyan összetett megközelítést igényel, melyben a természettudományok és a társadalomtudományok képviselői szorosan együttműködnek. A komplex rendszerek szemünk előtt kialakuló tudománya gazdag feladatokat örököl.