Kovács Ferenc

Meddig és mit bányásszunk?

I. Bevezetés

1. ábra

Nézzük először, mit mondtak a kívülállók a bányászatról, illetve a bányákról.

A bányászatról elsőként az Ószövetségben olvashatunk. (Jób Könyve, 28. vers, 1-13.)

"Van hely, ahol ezüstöt találnak,
olyan hely is akad, ahol aranyat mosnak.
Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat,
és a kövekből rezet olvasztanak.
Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek,
ezután feltúrja utolsó zugáig
a szikla kőzetet - addig éjszaka borult rá.
Lámpás emberek kifúrják az aknát,
úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve,
emberektől távol lebegnek (az űrben).
A kenyérgabona sarjadzik a földből,
noha lent alatt a tűzzel robbantanak.
Sziklatömbben van a zafír lelőhelye,
de még aranypor is található benne.
Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja,
a héja szeme sem tudja kifürkészni.
A büszke vad sem veszi arra felé útját,
nem járt arra még soha oroszlán.
Az ember ráteszi kezét a kövekre,
egész alapjukig dúlja a hegyeket.
Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne,
sok-sok drágaságot láthat ott a szeme.
Felkutatta már a folyóknak forrását,
és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.
De hát a bölcsesség - ez vajon honnét van,
és az értelemnek hol a lelőhelye?
Odavivő utat nem ismer az ember,
élők országában nem lehet meglelni."

2. ábra

"A bányászatot egyetlen társadalom sem tekinti közömbösen: érdemeit felnagyítva dicsőítik vagy érdemeit elhallgatva pocskondiázzák."

A bányászat, az energiatermelés, a környezetvédelem kérdéseit ugyancsak ellentmondásos módon minősítette a riói, kiotói Föld Csúcs, és a mai világ egyik bányászati "nagyhatalmában", Johannesburgban rendezett Föld Csúcs is 2002-ben. (A globális felmelegedés, illetve a szén-dioxid-kibocsátás problémakörére, mely e konferenciák témája volt, még visszatérek.)

Utolsó idézetként szabadjon Teller Ede szavait említeni:

"Nézetem szerint korunk legnagyobb veszélye a félelem. Különösen kétfajta félelemnek lehetnek szörnyű következményei: ha egymástól félünk, illetve ha a fejlődéstől félünk."

Jobban bízom a technikai fejlődés lehetőségeiben, mint a riói konferencián felvetett és vitatott megoldási kísérletekben - például az üzemanyagok és tüzelőanyagok megadóztatásában. Egy dologban biztos vagyok: mielőtt többet fizetünk, többet kell tudnunk.

Az emberi fizikai lét fenntartásához szükséges anyagok

• a légkörből (oxigén),
• a föld felszínéről (mezőgazdasági termelés) és
• a föld mélyéből/méhéből (hasznosítható ásványok)
  származnak.

Mi is valójában a bányászat, ez az ősidők óta végzett tudatos emberi tevékenység?

A hasznosítható ásványi nyersanyagok: ércek, nemfémes ásványok, építőipari nyersanyagok, szén, kőolaj, földgáz és egyéb gázok, víz-hévíz stb.

• felkutatása (felderítése),
• feltárása,
• kitermelése,
• dúsítása-osztályozása,
• hasznosításra való előkészítése.

A Római Klub megalakulása nyomán vált szélesebb körben ismertté a fenntartható fejlődés fogalma. Témánk szempontjából a következőképpen lehetne megfogalmazni a kérdést: milyen kapcsolat van a hasznosítható ásványi nyersanyagok termelésének igénye és a fenntartható fejlődés között?

Hadd villantsak fel részletesebb kifejtés nélkül néhány témát, mely e kapcsolat összhangjával, illetve ellentmondásaival foglalkozik:

• a fenntartható fejlődés mint esély a bányászat fejlődése szempontjából;
• a fenntartható fejlődés mint kihívás a bányászat számára;
• a meg nem újuló erőforrások (energiatermelésben: szén, olaj, földgáz, urán) igénybevételének mértéke, az erőforrások "védelme";
• a megújuló erőforrások (általában a bányászattól függetlenek) igénybevételének várható lehetőségei;
• a természet védelme, rehabilitációja;
• az erőforrások védelme, a jövő generáció esélyei.