Kovács Ferenc

Meddig és mit bányásszunk?

II. A bányászat múltja

Az ásványi anyagok, kőzetek hasznosítása szinte egyidős a tudatos emberi tevékenységgel. A paleolitikumban az ember éles köveket választott harci szerszámként, "munkaeszközként". A neolitikumban már csiszolta, formázta ezeket az eszközöket. A bronzkorban már hasznosította a természetben található fémeket, az "ötvözetek" előállítása, a vaskorban a fém kiolvasztása már "kohászati", avagy más nyelven "anyagtudományi" tevékenység volt.

Az egyiptomi piramisok, a római hadiutak, a görög templomok a kőbányászat, a szállítási és építészeti tevékenység máig csodált alkotásai.

Az arany és ezüst bányászata, ércekből, torlatokból való kinyerése a középkorban (többek között Magyarországon) érte el relatív csúcsát.

A gőzgép feltalálása, majd a 19. század utolsó negyedében a villamos erőművek építése a szénbányászat, majd a hajózás és vasútépítés a vasércbányászat, illetve a kohósítás korszakát hozta el. Az ugrásszerű fejlődést a 17-18. század természettudományos eredményei is segítették.

A robbanómotorok alkalmazása a kőolajtermelés széleskörű fejlődését hozta, a földgáztermelés a vegyiparét. A rezet részben helyettesítő alumínium előállítása is új iparágat teremtett.

A 20. század elején a radioaktivitás, a maghasadás felfedezése új tudományokat hívott életre és új korszakot nyitott, a II. világháború alatt, illetve után következett be az áldást és átkot is hozó atomkor.

Az utóbbi évtizedekben az energiaigény növekedése, a primer energiafajták közötti technikai és gazdasági rivalizáció tanúi vagyunk. Napjainkban a környezeti hatások értékelése, a megújuló energiafajták hasznosítási lehetőségeinek keresése áll a viták kereszttüzében. Nagy kérdőjel természetesen a távoli jövő.

A bányászat múltjáról a Kárpát-medence, Magyarország területe kapcsán szólok bővebben.

Az 1950-51-ben a Veszprém megyei Lovas községben feltárt festékbányát az ősember 30-40 ezer évvel ezelőtt művelte, ez az emberiség egyik legősibb bányája. Ezt követően, 6-7 ezer éve, a neolitikumban kovafejtők működtek. A római korban Pannóniában (a mai Dunántúlon), Dáciában (Erdélyben) és Dalmáciában jelentős nemesfémbányászat volt. Erről sírfeliratok, emlékkövek és viasztáblák, a bányaművelésre jellemző kéziszerszámok, agyaglámpák, szállítóteknők tanúskodnak. Erdély területén Marosújváron, Tordán sóbányákat műveltek. A honfoglaló magyarok rabszolgákkal dolgoztattak bányáikban.