A zene városa nem pusztulhat el

A Katrina hurrikán katasztrófáját többnyire gazdasági és társadalmi vonatkozásaiban szokás emlegetni, pedig a kulturális hagyatékban történt pusztításról sem illik megfeledkezni. A város kétségkívül számos, ma már klasszikus zenei stílus bölcsője volt, a helyiek pedig pillanatig sem kételkednek abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Összeállításunkban igyekszünk áttekinteni New Orleans zenei hagyományait, legnagyobb egyéniségeit és hogy miként tekintenek a jövőbe a város zenére hangolt lakosai.

A Katrina hurrikán pusztítása nem válogatott ember és ember között, ugyanolyan erővel sújtott le bármely lakosra, mint a történelmi jelentőségű zenészekre. A mentési munkálatok demokratikus lefolyására jellemzően nem részesültek különleges elbánásban a New Orleans-i zenei élet kultikus képviselői, a rájuk mért csapás őket is a katasztrófa által sújtott menekültekké tette.

A 77 éves Fats Dominót például több amerikai tévécsatorna is közvetítette, mikor árvíz alatt levő házából mentették ki, majd szállították biztonságos helyre. A nála tíz évvel fiatalabb Allen Toussaint-ről is ellentmondásos hírek érkeztek, egyesek a Superdome-nál látták utoljára, de aztán ő is sikeresen kijutott a városból. Mást a csapások egész sorozata ért, mint ahogy az a 81 éves gitáros, Clarence Brown esetében is történt. A tüdőrákban szenvedő zenész épp néhány órával azelőtt tudta elhagyni otthonát, hogy azt elmosta az ár, majd úton Austin felé szívinfarktust kapott, és később a kórházban meg is halt.

Nem tartozik ugyan a város zenei örökségéhez, mégis sok hírben szerepelt Alex Chilton, a kultikus jelentőségű Big Star zenekar tagja, aki már több mint tíz éve él New Orleansban. Őt napokig nem sikerült megtalálni, végül helikopterrel mentették ki a francia negyedben levő otthonából, és így szerencsére nem lesz szomorú aktualitása annak, hogy csaknem harminc év után újra lemezt ad ki a Big Star.

Habár életben maradt, de sok megpróbáltatáson ment keresztül a New Orleans egyik legnagyobb zenészcsaládjából származó vokalista, Charmaine Neville is. Mint a The Advocate című Baton Rouge-i újságnak elmesélte, éppen csak hogy megmenekült a városból, miközben több ember öngyilkosságát látta, őt magát pedig megerőszakolták az eluralkodott káosz során. Mindezek ellenére sokak véleményt hallhatjuk a szájából, mikor így nyilatkozik: "Talán eltart néhány évig, de a város vissza fog térni. Nem hagyjuk el az otthonunkat."

A zenével foglalkozók közül sokan már a jövőbe tekintenek, és persze a kilábalás legfontosabb eszközeként sem látnak mást, mint a muzsika összefogó erejét. "A zene lesz az egyik katalizátora a város újraélesztésének" - mondja Jack Stewart, a New Orleans Jazz Bizottság egyik tagja, aki szerint a zene is része annak a nagy hármasnak, amely a várost oly különlegessé teszi: "New Orleans az étel, az építészet és a zene városa. Itt mindenki zenész, de legalábbis van zenész rokona, legyen az hivatásos vagy amatőr."