Most viszont itt van a stílszerűen Sub Bass Monster-nek nevezett visszatérő album, melynek második számában (Hová tűnt Sub Bass Monster?) a rapper megnyugtat mindenkit, nem tűnt el, de azért megpróbál magyarázatot is adni hosszú távolléte okaira. Ezeket a szám szövege alapján a honi médiaviszonyokban, illetve a popipar sekélyességében találhatjuk meg. A szörny inkább egy lépést hátralép, minthogy ilyen kérdésekkel kelljen szembesülnie: "Hát ennyi lettem volna, egy fából vaskarika? Egy kard és paripa nélküli médiadalia? Ki a tévében jobban fest, mint Salvador Dali, de komolyabban bűzlik, mint egy tál ementáli?"
Ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy pont ezért hallatnia kell a hangját, még ha a körön kívül marad is. Így aztán megkapják a magukét az olyan társadalmi visszásságok is, mint a mindenütt jelen levő erőszak (Nem vagyok ideges), de kap azért a zeneipar is még fricskát (Mindent vivő sláger). Ezek a lemez erősebb pillanatai és egyben a karakteresebb témájú számok is.
Ami viszont valóban "mindent vivő sláger" lehet, az a P.I.A., amelyből akár a Négy ütem-hez hasonló himnusz is válhat a táncba hívó reggae alapjaival és a recsegős pozanszólójával, az meg borítékolható, hogy a hallgatók többségének nem fog leesni az ironikus felhang. Ha már van reggae a lemezen, akkor már nem hiányozhat a ragga sem, amely ráadásul a Csodaszarvas legendáját meséli el hasonlóan szellemesen, mint a Bëlga tavalyi lemezén található Fehérlófia.
A hiphop-lemezeken kötelező kis közjátékokkal együtt összesen 18 szám hallható a Warner terjesztésében, de saját kiadásban megjelenő lemezen, amely méltó folytatása Sub Bass Szabi eddigi karrierjének. Az eddigi segítőtársak (Deseő dBalage Balázs, Jeli András és a többiek) ugyanazt a hasonlóan szórakoztató, táncolható, bulizós hiphop vonalat viszik tovább, amelyben azért nem árt odafigyelni a szövegekre is.
Inkei Bence