A fénylő Bibliától az éneklő varangyig

Kis túlzással több érdekes lemez jelenik meg a héten, mint idáig az egész évben együttvéve. Az e heti termésből többen is kimaradtak (ezeket a jövő héten pótoljuk), itt van viszont a világ jelenlegi legjobb zenekarának kikiáltott Arcade Fire, a Bob Dylant éneklő Bryan Ferry, a 30 év után visszatérő Stooges, a csendesen, szorgalmasan dolgozó Air, az állatmeséket éneklő Ry Cooder és a nevéhez méltóan horror-punkot játszó brit Horrors.

Ry Cooder: My Name Is Buddy

Várakozások: Ryland Peter Cooder majdnem egyidős Iggy Poppal, de ő sokkal méltóságteljesebben öregszik. Míg a nagyközönség számára leginkább a Buena Vista Social Club felfedezőjeként ismert, a virtuóz gitáros negyven éve ott van már a színen. Kezdetben session zenészként foglalkoztatták, majd a hetvenes években megjelentek már a saját lemezei is. Blues, country, soul, rock, jazz és még számtalan más stílus keveredett albumain, melyek azonban nem tették igazán ismertté. Nem így a német rendező, Wim Wenders, aki rábízta a Párizs, Texas című filmjének zenéjét 1984-ben, ami egy csapásra nemzetközi hírnevet hozott a gitárosnak, aki innentől kezdve keresett filmzene-készítő lett. 1997-ben aztán megjelent a Buena Vista Social Club lemeze, melynek Cooder volt a producere. Ez jelen esetben több volt az általános produceri szerepnél, hiszen ő gyűjtötte össze a zenészeket az ismeretlenségből, komoly szerepet vállalva abban, hogy Ibrahim Ferrer és a többiek világsztárok lettek. Cooder - akit minden idők egyik legnagyobb gitárosaként tartanak számon - azóta is jelentet meg albumokat, kisebb-nagyobb sikerrel.

Eredmény: Se szeri, se száma az önostorozó amerikai lemezeknek manapság, és a My Name Is Buddy is közéjük tartozik. Cooder ugyanis egy macska, egy egér és egy varangy szemszögéből beszéli el a nagy gazdasági világválság utáni Amerika szomorú mindennapjait, allegorikus állatmesék útján. A zene is olyan, mintha a negyvenes években rögzítették volna: folk, blues, bluegrass és jazz, csupa olyan stílus, amely már akkor is létezett. A lemezen besegít a Brian Wilson alkotótársaként ismert Van Dyke Parks, a folkhős Mike Seeger és még egy sereg híres zenész, de a főszereplő természetesen Cooder és összetéveszthetetlen gitárja.

Kiknek ajánlható: Akiknek tetszett Bruce Springseen legutóbbi folkalbuma, ezzel is tehetnek egy próbát.

Olyan, mint: Zavarba ejtően stílusos időutazás a rock and roll előtti világba.