Avril Lavigne visszafiatalodott

Kinőtte a dark-korszakát Avril Lavigne, és új lemezén ismét tinédzsernek hangzik, pedig már 22 éves. Ezzel szemben a Nine Inch Nails világvégét vízionálva tér vissza korábbi önmagához, míg Patti Smith feldolgozásokkal jelentkezik. Ugyanezt teszi az eddig főleg producerként ismert Mark Ronson, ám ő sokkal bátrabban nyúl a hozott anyaghoz, míg a lemezajánló végére egy újabb singer-songwriter és egy new rave-nek csúfolt diszkópunk együttes maradt.

Joseph Arthur: Let's Just Be

Várakozások: A reneszánszát élő singer-songwriter szcéna (ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről) egyik titkos reménysége, Joseph Arthur ugyan nem számít szupersztárnak, sőt, viszont azt elmondhatja magáról, hogy a tisztelői igazi világnagyságok. A már 36. életévét taposó Arthurt nem más, mint Peter Gabriel fedezte fel még a kilencvenes évek közepén, amikor az énekes-dalszerző még Atlantában zenélgetett szabadidejében. Arthur egyébként a nem túl jelentős ohiói iparváros, Akron szülöttje, tovább folytatva a város gazdag popzenei tradícióit (hogy mást ne mondjunk, innét indult a Pretendersszel világhírűvé vált Chrissie Hynde és a Devo is), onnét költözött át Atlantába. Lemezei és turnéi szép lassan kialakították a közönségét, de igazából csak akkor került be a köztudatba, amikor két éve Michael Stipe és Chris Martin énekelték el az It's The Sun című dalát a Katrina-hurrikán áldozataiért készült jótékonysági lemezen, sőt, maga Gabriel is feldolgozta később. Ekkorra már lehetővé vált Arthur számára, hogy a saját lábára álljon, és megalakítsa saját kiadóját, melynél most hét hónap különbséggel jelentet meg két albumot: a Let's Just Be a tavalyi Nuclear Daydreams-t követi.

Eredmény: Arthur először játszik a Lonely Astronauts névre keresztelt kísérőzenekarával, és láthatóan iszonyú mennyiségű dala van, és míg mások éveket tökölnek két lemez között, ő hónapok alatt is összehozott 16 újat, melyek közül még egy húszperces (!) darab is akad. A gond csak az, hogy az ilyen fokú produktivitás mindig magában hordozza a lehetőségét annak, hogy a színvonal látja a kárát. Jelen esetben is ez a helyzet, kicsit összecsapottnak tűnik a Let's Just Be, valószínűleg Arthur nem ezzel a lemezzel lesz az új Jeff Buckley.

Kiknek ajánlható: A Ryan Adams és Elliott Smith közötti sávot lefedő, a singer-songwriterek "alternatív" vonalához tartozó előadók kedvelőinek.

Olyan, mint: Egy tisztességes mesterember munkája, aki már megteheti, hogy kicsit saját magának is zenéljen.