Madonna Amerikát támadja

A Warnertől ezzel az albumával szabaduló Madonna letudja a szerződéses kötelezettségeit úgy, hogy neki lehetőleg minél kevesebb dolga legyen a lemezzel. Győzedelmeskedik benne a praktikus gondolkodású üzletasszony, aki most sztárokra bízza a Hard Candy sikerét, mely azonban túlzottan is hallatszik az elsősorban az amerikai piacra szánt albumon. Hosszú szünet után tér vissza a Portishead, melynek harmadik lemeze sötétebb, gépiesebb és nehezebben emészthető a korábbi munkáinál, míg szintén a sötét oldal foglya marad a homlokráncolós hiphopban utazó The Roots. Az év egyik nagy felfedezettje lehet Santogold a visszafogottan multikulti, eklektikus rockzenéjével, míg 27. lemezén is tartja saját szintjét a legendás The Fall. Lemezajánló.

The Roots: Rising Down

Várakozások: Az 1987-ben alakult, philadelphiai bázisú rapcsapat már kezdettől fogva tudatta a közönséggel, hogy lényegesen eltérnek a szokványos hiphop-csapatoktól. Mindezt főként annak köszönhetik, hogy élő hangszerekkel szolgáltatták az alapot Black Thought és Malik B szövegeléseihez. A számos rangos elismerést - köztük a Grammyt is - begyűjtő banda hét nagylemezt jelentetett meg eddig. A hangszeres hiphop főként koncerten ütött nagyot, s az 1999-es Things Fall Apart óta megjelent Roots-albumok már megosztották a rajongótábort. Az együttes legutóbbi korongja, a Game Theory már a Jay-Z által fémjelzett Def Jam-nél jelent meg. Ez a kiadvány nagyszerűen összegezte az addigi The Roots életművet, visszaköszönt rajta a korai dzsesszes lazább muzsika és az experimentális, rockos, soulos, hangmintákkal tűzdelt zenei irány is.

Eredmény: Az új lemez ismét a Def Jam-nél látott napvilágot, s a hiphop csapat nagyjából ott folytatta, ahol két évvel ezelőtt abbahagyta. Ez nem is lehet véletlen, hisz mire a Game Theory című korong turnéja Magyarországra ért (tavaly Sopronba a Voltra), már kész volt a Rising Down jó része. A felvételek 2006 és 2007 folyamán zajlottak, tehát elég időt hagytak arra, hogy masszívan összeérjen az anyag. Az előző lemezhez képest hangsúlyosabb szerepet kapnak a szintetizátorok, így főként az elektronikus hangzás dominál. A lemezen erősebbek a kontrasztok, mint korábban: a sötétebb hangulatok még sötétebbekké váltak, a lazább részek még lazábbak. A Rising Down egy igazi hiphop allstar-lemez: olyan közreműködőket hallhatunk az egyes dalokban, mint Common, Mos Def, vagy Talib Kweli. A szövegekben még mindig az élet sötétebb oldalát festik le, ráadásul úgy, hogy még reményt sem láthatunk a kétezres évek Amerikájában a változásra.

Kiknek ajánlható: Azoknak, akik kíváncsiak egy olyan raplemezre, melyet nem huszonéves fiatalok készítettek huszonéves társaiknak.

Olyan, mint: Napjaink Amerikájának nagyvárosa, éjszaka: félelmetes, sötét, erőszakkal teli.

(DG)