Messze a karizmától - Mick Harvey koncertje az A38 hajón

Mick Harvey évtizedekig zenélt Nick Cave-vel, az alternatív rock egyik meghatározó alakja. Mi történik, ha kiáll egy gitárral?

Sok ragoznivaló nincs ezen: Mick Harvey, akit bízvást nevezhetünk élő legendának, unalmas koncertet adott vasárnap este az A38-on. Énekelt és elektromos gitáron játszott, Rosie Westbrook kísérte elektromos nagybőgőn (így mutatta be: "vonója van és tudja, hogyan kell használni"). Dobos is lett volna négy számban, tudtuk meg, de neki tropára ment a térde szegénynek. Játszott saját dalokat, hetet a legújabb lemezéről (Sketches From The Book Of The Dead), és mások dalait, köztük olyanokat, amiket PJ Harvey írt, de nem vett lemezre. A felállásból is következik, hogy ugye filmzenés, dús hangszerelésű darabok nem lehettek: a koncert végig az alternatív rock énekes-dalszerzős, jórészt amerikai / Americana ihletésű hagyományában mozgott. Ennek a hagyománynak egyik meghatározó alakja Mick Harvey (címszavakban: Nick Cave mellett a kezdetektől 2009-ig, munka a nem rokon PJ Harvey-val és másokkal, Crime And The City Solution stb.).

A minimalista hangszerelésből nem is próbálkozott valami túl sokat kihozni: volt egy-két trükk a gitárral, mondjuk egy kis loopolt frázis; a bőgő olykor zajosan csiszatolt, többször eljátszotta azt a trükköt, hogy nagyobbat akar szólni, mint amekkorát egy kísérő hangszer alapból szól, mondjuk a belépés időzítésével a refrén második sorára. Azonban a központban az énekesi-előadói teljesítménynek kellett volna állnia; ezt kívánták volna meg a dalok is, sok-sok drámával, nagy megmondásokkal, súlyos történetekkel. De hát Mick Harvey legfeljebb jóindulattal mondható elég jó énekesnek; karizmája pedig nincs, ennyi.

Egy nagyon rokonszenves fickó benyomását keltette, akivel szívesen lógnál, de valószínűleg előbb-utóbb mindig oda lyukadnátok, hogy azt kérdezgetnéd tőle: na és milyen volt ezzel és milyen volt azzal zenélni. Ez azért elég messze van a karizmától. Enélkül pedig igen hamar unalmassá lett a koncert: ott állt egy ember egy gitárral, erős dalokat játszott úgy, hogy az előadásból pont az átütő erő hiányzott, enélkül pedig nem volt túl sok értelmük. Legfeljebb el lehetett képzelni, hogy igen, ez mekkorát üthetne, ha úgy énekelné el. C-