A színészóriás drámai élete, akit a diktatúra leparancsolt a színpadról, de munkásként is hazájáért küzdött

SINKOVITS Imre
Magyarország, 1979. június 27. Sinkovits Imre Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház társulatának tagja. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. MTI Fotó: Ilovszky Béla
Vágólapra másolva!
„Sinkovits Imre nem egyszerűen színész, ő a magyar színész. Nemcsak állampolgársága, anyanyelve és lakhelye szerint magyar, hanem érzései, cselekvései, egész magatartása révén az. Voltak és vannak magyar nyelven játszó színészek, akik ugyan magyar állampolgárságúak, de szemléletükben világpolgárok. Sinkovits Imre magyar, a szónak teljes értelmében, testestül-lelkestül, érzéseiben és gondolkodásmódjában, cselekvéseiben, beszédjében, és – ha kellett – hallgatásában is." Fenti sorok Cenner Mihály színháztörténész laudációjában hangzottak el 1996. december 21-én, amikor Sinkovits Imre megkapta a Magyar Örökség-díjat. A méltatott művész hazája iránti elkötelezettségét semmi sem tudta kikezdeni, sráckorától iránytű volt számára a cserkészeskü, s az önként vállalt, valamint rámért megpróbáltatások csak erősítették hitét, hazaszeretetét. Miközben kerülte a pátoszt, s embert próbáló helyzetekben is őrizte a humorát, emberségét.
Vágólapra másolva!

Rövidnadrág, bicikli

Gombos Katalint vidéki színházakban eljátszott főszerepek, komoly sikerek után szerződteti a fővárosi Ifjúsági Színház, s osztja rá Dása szerepét. A végzős Sinkovits Imréről már korábban is hallotta rebesgetni, hogy tehetség.

Első találkozásukon elcsodálkozik a nyurga, rövidnadrágos Imrén, aki – akkoriban szokatlan módon – kerékpárral közlekedik a pesti belvárosban.

Gombos Katalin színésznő Jókai Mór A kőszívű ember fiai című színművében az ifjúsági Színházban Forrás: MTI/Keleti Éva

A húszéves Gombos Katalin maga is igen képességesnek találja a nyakigláb fiatalembert, de akkoriban úgy gondolja:

egy elhivatott színésznő életében nemhogy a családnak, de még a párkapcsolatnak sincs helye.

Azonban kolléganője, Sennyei Vera úgy véli: a nőnek férfi kell. Úgy látja, Gombos Katalinnak Sinkovits Imre lenne a legmegfelelőbb. Gombos Katalin mégis inkább csak ártatlan pajkosságból szorít a szokásosnál nagyobbat Sinkovits Imre kezén az egyik meghajlásnál a függöny előtt. Látva partnere szeme villanását, el is szégyenli magát:

nem akar hiú reményeket éleszteni a „kissrácban".

A következő alkalommal azonban megint rászorít Imre kezére.
Sinkovits Imre, aki tizenhét éves koráig alig merte megszólítani a lányokat, most nagyobb sebességbe kapcsol. Hajtja a szíve. Hosszabbodó beszélgetések következnek. Kiderül, hogy a kissrác, a végzős főiskolás egy évvel idősebb a mind népszerűbb színésznőnél.
Két hét után hazáig kísérheti Katalint, de nem tovább. Sinkovits Imre mindenesetre hamarosan megkéri a kezét.

A színésznő azt válaszolja: nem akar férjhez menni, nem Sinkovits Imréhez, hanem senkihez sem. Sinkovits Imre válasza egy szeretetteli mosoly.

Borúra derű
1951 nyarán esküsznek egymásnak örök hűséget. Az óbudai Újlak templomba az oldalajtón keresztül osonnak be, mert az egyházi esküvő tiltva van.

Szól az orgona, a klaviatúránál egy cserkész, a templom zsúfolva.

Az ifjú pár senkit sem hívott meg, alighanem az eskető pap és Sinkovits Imre cserkésztársai adhatták tovább a hírt, utóbbiak „riadóláncon".
Az egyik tanú az Ifjúsági Színház rendezője, Apáthi Imre. A másik tanú a Nemzeti Színház színésze, Somló István lett volna, aki azonban az utolsó pillanatban visszalépett, mert nem merte vállalni a templomi fellépést. Somló helyére végül a menyasszony Kossuth Akadémiát végzett katonatiszt öccse ugrik be.

Az esküvő alatt, az azt követő ebéd idején ragyogva süt a nap. Amikor az ifjú pár hazaindul, elered az eső.

Utolsó fillérjeiket taxira költik, különös rosszkedvvel érkeznek Katalin albérletébe. A háziak aznap tapintatból máshol időznek.
A két fiatal leül a konyhába, hallgatnak. Katalin aztán kicsomagolja az esküvői ebéd magukkal hozott maradékát. Eszegetni, beszélgetni kezdenek. Imrének eszébe jut egy tréfás gondolat. Katalin rátromfol.

Oldódik a hangulat.

András fiuk 1952 áprilisában születik meg. Szülei akkor már a Hajós utcában laknak. Egy disszidens lakását utalják ki számukra: szoba, konyha, fürdőszoba, vécé és egy csöppnyi erkély. Álomotthon. Marianne lányuk 1954 áprilisában jön a világra.

Józan életű, fejlődőképes

Sinkovits Imre 1951-ben Gellért Endre javaslatára – minden egyéb káderjelentés ellenére - a Nemzeti Színházban kezdi a pályáját, már házasemberként.
Gellért főiskolai tanársegédnek is javasolta növendékét, ám az illetékes testület „politikai felkészültség hiánya miatt" ezt nem támogatja. Gellért Endre mégis maga mellé veszi. Az ifjú színésznek azonban nem jelent örömet ez a feladat, inkább kétségeket és szorongást. Még maga is tanulni akar, a Nemzeti Színház „színibölényei" mellett. A társulatnál két meghatározó mestere a két Makláry fivér, Zoltán és János, valamint Bihari József. Hallgatja történeteiket a Nemzetihez közeli Härti néni büféjében, s lesi őket a színpadon.

A tanársegédi lehetőségtől pedig hamarosan köszönettel eláll.

1952 telén Turcsányi István, a Nemzeti Színház személyzetise elégedetten jegyezte fel Sinkovits Imre első évadát értékelve:

Somogyvári Pál, Sinkovits Imre és Horkai János színészek Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című színjátékában a Nemzeti Színházban Forrás: MTI/Farkas Tamás


A közönség is megkedveli. Vörösmarty Csongor és Tündéjében a három ördögfióka egyikét, Kurrahot alakítja, a kritikák szerint

és


1952-ben fontos feladata még Csokonai Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című művében Lipitylotty, amelyben Gobbi Hildának lesz partnere. 1953-ban játssza el Moliére A fösvény című komédiájában Valért.

1951-től 1955-ig nagyjából húsz szerepet alakít a Nemzeti Színházban, azonban a Szabad Nép mindössze egyetlen alkalommal ír róla. A kritikus elmarasztalja a Szomov és a többiek című Makszim Gorkij-drámáról szóló bírálatban.

1955. április 4-én azonban Jászai Mari-díjat kap


Sinkovits Imrét már főiskolásként foglalkoztatják filmekben, bár az elsőt, az 1949-es, a főiskolás Makk Károly által jegyzett /Makk Károly neve nem szerepelt a fentebb hivatkozott Ablonczy-írásban. Sz. Á./

"Úttörők" címűt soha nem mutatták be – talán mert a benne ábrázolt Úttörők nem tűntek elég sematikusnak.

Sinkovits Imre pályája elején általában karakterszerepeket kap a korszak sikerfilmjeiben: a Rákóczi hadnagyában (1953), a Föltámadott a tenger című kétrészes filmben (1953), a Különös ismertetőjelben (1955).
Az 1956-ban, Keleti Márton rendezésében készült Csodacsatárban riportert alakít.

A Futbóliában játszódó történet lényegében egy ostoba politikai rendszer paródiája.

Csillagszórók

A Nemzeti Színház személyzetise 1952-ben fejlődőképes ifjú színészként jellemezte Sinkovits Imrét, miközben személyiségében akkor is, később is ott feszültek a maga által megnevezett „rétegellentétek."
Ablonczy László írta ennek kapcsán:

A kockás füzet

Ablonczy László lejegyezte, hogy Sinkovits Imre az ötvenes évek derekáig igyekezett távol tartani magát korának politikai történéseitől:

Sinkovits Imre igazságérzete azonban bizonyos helyzetekben erősebbnek bizonyult az életösztönnél.


1955. október 18-án más művészek mellett a Nemzeti Színház ismert művészei is - Major Tamás, Olthy Magda, Mészáros Ági, Bessenyei Ferenc – aláírják azt a Központi Vezetőségnek címzett memorandumot, amely az antidemokratikus vezetés és a szellemi, művészi életet bénító politika ellen tiltakozik. /Rákosi ekkoriban már évek óta hatalmi harcban áll Nagy Imrével, aki 1953-ban átvette tőle a kormányfői posztot, s bár még Rákosi a párt első titkára, túl van a „fénykorán". Sz. Á./
Rákosi ezt követően behívatta a Nemzeti delegációját, ám nem jutottak dűlőre. A találkozó végén Rákosi nyájaskodni próbált, s azt mondta:

Bessenyei Ferenc azt felelte:

A Magyar Rádió stúdiója, Róna Tibor Egy kis hazai utazás - karosszékben című verses-zenés összeállításának felvétele. Sütő Irén és Sinkovits Imre színművészek Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Sinkovits Imre nem volt jelen a találkozón, a petíciót sem szignálta.

Ám tud a történtekről, ahogy a dogmatizmus és sematizmus ellen tiltakozó írók közgyűléséről is. A történések arra inspirálják, hogy megpróbáljon szembenézni a múltjával, s művészi helyzetével az adott körülmények között.

1956 október 3-án kezd naplót írni egy 4 forint tíz filléres kockás füzetbe. A bevezetőjében a következőket jegyzi le:

A bevezetőt követő első bejegyzés anyai nagyapjának, Göndöcs Lajosnak sorsát idézi fel. Aztán hetekig nem ír új bejegyzést.

A következő, október 25-i sorok pedig már nem csak a magántörténet részei.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!