Jób lázadása
Golyó azt mondja, hogy édesapja úgy vélte: az a jó színész, akinek „tepsiképe" van, nem túl karakteres, mert az bármilyen figurát képes megjeleníteni. Magát is tepsiképűnek tartotta, de fia is úgy látja, és természetesnek tartja, hogy édesapja negyvenes évei dereka után szakmailag némileg háttérbe került.
Ifj. Zenthe Ferenc is a fentebb már említett ténnyel magyarázza a dolgot: kevesebb az idősebb korosztálynak szánt színpadi karakter. Később pedig túl sok a lehetséges Lear király, hasonló súlyú éltes korú főhős.
Zenthe Ferenc pályafutásából kimaradt a Lear király, vagy más klasszikus agg, de nyugdíj után ismét a centrumba került.
Első felesége halálának évében került a mozikba Gyöngyössy Bence és Kabay Barna filmje, a Jób lázadása.
A rendezőpáros Zenthe Ferencben gondolkodva készítette el a forgatókönyvet, s a színész élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta Jób szerepében.
A történet szerint Jób és felesége, Róza – Temessy Hédi – egy Tisza menti faluban él, tehetős parasztgazdaként. Az idősödő zsidó házaspár, miután hét gyermekét eltemette, a közeli városka árvaházából örökbe fogad egy szőke, keresztény kisfiút. Lackóra szeretnék hagyni majd mindazt, amit hitben, emberségben és anyagi javakban egész életükön át gyűjtöttek, és ő a reménység, aki az eljövendő megváltás fejében kivárhatja a Messiást. 1943-ban azonban Jób már sejti a szomorú véget. Egy éve van még, hogy mindenre megtanítsák Lackót, ami számukra fontos, és biztosítsák a jövőjét.
Zenthe Ferenc Jób megformálásáért megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját.
A filmet 1983-ban Oscar-díjra is jelölték a legjobb külföldi alkotások mezőnyében, de abban az évben Ingmar Bergman alkotása nyerte el a szobrot.
San Remoban azonban nagydíjjal jutalmazták, s Cannes-ban pedig elnyerte az Ökumenikus Zsűri Díját.
A Képes Európa újságírója említette a film sikere után Zenthe Ferencnek: Jób szerepe elüt addigi feladataitól.
Zenthe Ferenc reflexiója:
Kérdeztem is a rendezőt, miért esett a választása rám. Azt mondta, még gyerekkorában látott a kétszer kettő néha ötben, és teljesen az emlékezetében maradtam, és olyan valaki kell neki, aki megmarad az emberek emlékezetében. S azt is mondta, nem kell eljátszani semmit, hanem csak úgy benne lenni egy családban, egy helyzetben, így is lett. Kijött belőlem az, ami ott volt mélyen. Jób is én vagyok. És ez elvitte a filmet.
Gál és Taki bácsi
1984-ben kerül színre a Madách Színházban Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátéka Lengyel György rendezésében. A darab írópárosát Zenthe Ferenc – Gál – és Márkus László – Turai – alakítják.
Legendás előadás lesz, a bemutató idején kritikák tucatjai hajtanak fejet a két színész előtt.
Molnár Gál Péter utóbb a Madách Színház előadása után fogalmazta meg gondolatait Zenthe Ferenc alkotói módszeréről:
Nem festett maszkot magának, hogy különbséget tegyen különböző szerepei között. Nem alakító színész, aki más és más figurákat karikíroz. Mindig – vagy majdnem mindig – belülről azonosul szerepével. Sosem olyan amilyen, mindig az, amit játszik. Nem teszi magát. Nem játssza a szerepet, hanem megvalósítja. Ráéli szerepeit a színpadra. Rajtakaphatatlan színészi fogáson. Nem beszél emelt színészi hangon. Nem öblösít, nem szaval, nem hangoskodik. Természetesen beszél. Olyan, mintha élne. És él is a színpadon.
1989-ben Kiváló Művész-címmel ismerik el.
Zenthe Ferenc a Tenkes kapitánya után több filmsorozatban is szerepelt, a Tüskevárban, a Princ a katonában, a Rózsa Sándorban.
Azután ez ügyben is jött némi pauza.
1987-ben azonban megkapja az induló – 1999-ig futó – Szomszédok című sorozatban Takács István, Taki bácsi, a taxisofőr szerepét. A karakter – több más sorozatbeli figurával, így a feleségét, Lenkét alakító Komlós Jucival együtt – „beköltözik" a nézők életébe.
A sorozatban idővel erős hangsúlyt kapnak a rendszerváltozással kapcsolatos történések, amelyekkel szemben a teleregényt némi (szimpatikusnak nehezen nevezhető) szkepszis jellemzi.
Annak egyik fő megfogalmazója Taki bácsi, aki azonban nem a Kádár-világot kívánja vissza, hanem az emberi természet általános feljavulását illetően vannak kétségei.
A publikum Taki bácsi szerepével is azonosítja a megformálóját. Zenthe Ferencnek nincs ellenére a dolog. A Képes Hétben nyilatkozza 1990-ben:
Takács bácsiként nem kell alakítanom. Saját egyéniségemet, sőt, olykor mondataimat is kölcsönzőm a figurához. Van ennek persze »árnyoldala« is. Az utcán, a villamoson megszólítanak az emberek és csodálkozva kérdezik: hol a taxim, miért járok gyalog.
A nemzet legkedvesebb színésze
Zenthe Ferenc hetvenes éveiben, nyolcvanon túl is aktív. A Madách Színház nyugdíjasaként anyaszínházába is visszajár kisebb-nagyobb feladatokra. Más budapesti színházakban ugyancsak fellép. 1993-ban színpadi alakításaiért elnyeri a kritikusok díját.
Zenthe Ferenc 1997-ben kapja meg a Kossuth-díjat, ugyanakkor Nógrád megye díszpolgára lesz. 1998-ban bekerül a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé.
2000-ben Siklós, 2003-ban Salgótarján ismeri el munkásságát díszpolgári címmel.
2005-ben, Bessenyei Ferenc halálát követően bekerül a Nemzet Színészei közé. Megkapja a Magyar Örökség-díjat és a 34. Filmszemle Életműdíját.
Ugyanabban az évben ítélik neki a hasonnevű kiadó Maecenas-dját, a
mély humánumáért, az örök emberi értékek tiszteletéért, nemzedékeket helytállásra nevelő művészetéért.
Az elismerést a művész betegsége miatt Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója veszi át.
Zenthe Ferencet néhány évvel korábban melanomával diagnosztizálták. A színésznek és szeretteinek elmagyarázták az orvosok: esetében a betegség a nyirokrendszerben, tüdőben, agyban képezhet áttétet. 2005-ben kiderül: esetében az agyat támadta a kór. Zenthe Ferenc a diagnózis után hivatása legtöbb színteréről visszavonul.
A nyolcvanhat éves művész békésen viseli a sugárkezeléseket. Nem segítenek.
Zenthe Ferenc 2006. július 30-án hal meg. A gyászszertartást a Farkasréti temetőben rendezik.
A Szomszédok rendezője, Horváth Ádám a „nemzet legkedvesebb színészeként" említi.
Szülőfalujában, Salgóbányán 2007-ben emlékparkot alapítottak tiszteletére. 2008-ban a salgóbányai erdészház parkjában felavatták első mellszobrát, Molnár Péter szobrászművész alkotását. 2012. március 25-én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. évfordulóján adták át a nemzet színészeit, köztük Zenthe Ferencet ábrázoló falképet, graffitit a Rákóczi híd pesti hídfőfőjénél.
Abban az évben nyílik meg Salgótarjánban a Zenthe Ferenc Színház, az utolsó olyan megyében, amelyben addig nem működött teátrum.
2020-ban a színművész születésének 100. évfordulóján a Magyar Posta Zrt. emlékbélyeget bocsátott ki Zenthe Ferenc emlékére, Salgótarjánban pedig emlékévet rendeztek a tiszteletére.
Források:
Molnár Gál Péter: Zenthe Ferenc - Duna Könyvkiadó, Budapest
Arcanum Digitális Tudománytár