Lámfalussy Sándor

Az euró - Politikai kezdeményezés vagy gazdasági szükségszerűség?

Az előnyök mellett vannak a monetáris uniónak hátrányai is, amelyek mind a nemzeti pénzegység feladásából fakadnak. Az egyik hátrány érzelmi jellegű: az unióhoz való csatlakozással feladjuk a nemzeti szuverenitás egy fontos részét. Ez valóban így van, ám azt érdemes szem előtt tartani, hogy a mai "globalizált" világban és Európában ez a szuverenitás gyakorlatilag eltűnt vagy eltűnőben van: és ez nem csak egy kis országra áll. Az euró bevezetése előtt a francia monetáris politika akarva-akaratlanul követte a márkát, tehát a Bundesbank politikáját anélkül, hogy beleszólása lehetett volna a Bundesbank döntéseibe. Ma az Európai Központi Bank elnöke a francia központi bank volt elnöke. De még tovább mennék. Az eurózóna nélkül a tagállamok monetáris politikája az USA monetáris politikájának a függvénye lenne. Ma már a két monetáris unió között a kapcsolat sokkal kiegyensúlyozottabb.

14. ábra

Ami a "belső" aszimmetrikus sokkot illeti, annak a leggyakrabban említett példája a bérszínvonal robbanásszerű emelkedése; olyan emelkedés, amely jóval meghaladja nemcsak az ország termelékenységnövekedésének a rátáját, hanem - főleg - a többi tagország egységnyi munkaerőköltség-növekedését is. Ennek következménye a versenyképesség csökkenése, amit az unión belül már nem lehet leértékeléssel egyensúlyozni, és amely így munkanélküliséghez vezet. Mekkora a valószínűsége az ilyen esemény bekövetkeztének? Az eddigi tapasztalataink alapján nem nagyon nagy. Sem 1999 óta, sem az unió megindulása előtti három-négy évben nem láttunk ilyen típusú "belső" sokkot. Ehhez hozzájárult a monetáris unió előkészítése - ezek a "maastrichti" konvergencia-kritériumok az utolsó fejezethez kapcsolódóan láthatók -, és 1999 után pedig az a tény, ami nyilvánvalóvá lett mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára, hogy a foglalkoztatás és a bérszínvonal szinten tartása a pénz leértékelése árán már nem lehetséges. A béralkuk tárgyalásánál minden résztvevő árgus szemekkel követi, hogy külföldi (de EU-tag) versenytársai miképp cselekszenek. Magyarán: a munkapiac résztvevőinek a magatartása megváltozóban van. Talán hozzátehetünk ehhez egy már régóta működő tényezőt is: a '70-es évek tapasztalata megmutatta, hogy azok az országok, amelyek azt hitték, hogy folyamatos leértékeléssel elkerülhetik a munkanélküliség csapdáját, végül mégis magasabb munkanélküliséget és magasabb inflációt produkáltak - arról nem is beszélve, hogy a reáljövedelmek ezekben az országokban lassabban növekedett, mint a "konzervatív" versenytársaiknál.