A romák helyzete a magyar oktatásban

A Magyarországon élő romák felzárkózása a Kádár-rendszer alatt felgyorsult, de a folyamat a rendszerváltás közben megtorpant. Továbbra is látványos az elmaradás az oktatásban, ahol a roma fiatalok esélyei messze elmaradnak a nem roma társaikétól.

A sikertelenség okai

Az "inkompatibilitásnak" összetett, egymással összefüggő okai vannak. A romák lényegesen rosszabb szociális helyzetben vannak, mint a nem-roma többségi társadalom. Sújtja őket az iskolák közötti és az iskolákon belüli szegregáció (ma 700 olyan iskola van, amely felzárkóztató céllal külön osztályt indít roma tanulók számára), társaik és esetenként tanáraik előítéletes gondolkodása, negatív attitűdje és etnikai, kulturális másságuk el nem fogadása.

Az oktatásba kerülő pedagógusok előítéletességét vizsgálta például egy 2001-es felmérés, melyet tanárképző főiskolai hallgatók között végeztek. A megkérdezettek 14 százalékát sorolták a megrögzötten előítéletes, illetve kifejezetten rasszista kategóriákba. 38,5 százalék került az előítéletesek csoportjába, míg a leendő oktatók 36,5 százaléka bizonyult enyhén előítéletesnek. Mindössze a válaszadók 7,4 százalékát találták előítélet-mentesnek. (Stefány Judit: A kisebbségek a magyar történelemtanításban.)

Radó a roma lemaradás okai közt kiemeli a nyelv szerepét is, hiszen a roma kisebbség egy részének nem a magyar az anyanyelve, hanem valamelyik cigány dialektus (oláh cigányok) vagy a román nyelv egyik dialektusa (beás cigányok). Mivel az oktatási rendszer ezt nem veszi figyelembe, ez érződik a nem magyar anyanyelvű romák iskolai eredményein is.

Az előítéletesség, az etnikai, kulturális és nyelvi másság, a rosszabb szociális helyzet miatt a roma diákok az esetek többségében hamar találkoznak a kirekesztéssel, ami szociálisan izolálttá teheti őket, így előfordulhat, hogy teljesen elvesztik kedvüket attól, hogy beilleszkedjenek. Ilyen helyzetben sérülhet önértékelésük, és énképük is negatívvá válhat. Az persze kérdéses - és esete válogatja - hogy a roma gyerek a kulturális különbségek, vagy a többiek elutasítása miatt képtelen-e beilleszkedni. Bárhogyan is történik, a lényeg, hogy kirekesztődik.

Theodore D. Graves szerint a kisebbségi egyén négy stratégia közül választhat az adott helyzetben:

- asszimiláció: az egyén nem akarja fenntartani kulturális identitását, a beolvadást választja,
- szeparáció: az asszimiláció ellentéte, a hangsúly a kulturális identitás és azonosság megőrzésén van, s nincs kapcsolati igény a tőlük eltérő csoporttal,
- marginalizáció: sem saját kulturális identitásuk megőrzése nem fontos, vagy erre nincs lehetőség, és kapcsolatuk sincs más csoportokkal,
- integráció: a kulturális identitás fenntartására törekszik az egyén, de ugyanakkor keresi a kapcsolatot más kultúra tagjaival és annak értékeivel is azonosulni tud.

(Forrás: Mendi Rózsa)