Példás együttműködés a kormányzat és az Akadémia között

2006. november 8-án tudományos ülésszak keretében számoltak be a Környezetvédelmi Minisztérium és az MTA közötti megállapodás kutatási eredményeiről.

Ezután Somlyódy László akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének tanszékvezető professzora, a Mindentudás Egyeteme korábbi előadója következett volna, aki azonban nem lehetett jelen, mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tudományos tanácsának elnökévé választották meg. Helyette kollégája, Simonffy Zoltán tudományos munkatárs számolt be a három éves projekt keretében elért eredményeikről. Témájuk hosszú, viszont meglehetősen céltudatos címe: A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére.

A 2003-2005. közötti időszakban összesen négy nagy témával foglalkozott a kutatócsoport. A felszíni vizek ökológiai minőségének vizsgálata mellett a felszíni vizekben előforduló mikroszennyezők hatásával, valamint a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémáktól, továbbá a települési vízgazdálkodás időszerű kérdéseivel. Szintén jövőorientált ez a kutatás: kiindulópont itt is a jövő generációk vízellátással kapcsolatos elvárásainak biztosítása. A korábbi, 1998-2000. között zajló stratégiai kutatásoknak új medert szabott a 2000. decemberében meghozott EU Víz Keretirányelv, amely az Európai Unió országaiban lehetővé tette az összehangolt szabályozást, a szigorú ökológiai követelmények betartását, bár a másfél évtizedre előretekintő program sok tekintetben bevallottan kísérleti jellegű maradt.

A kutatók azt vizsgálták, hogyan lehet megvalósítani az EU Víz Keretirányelvét a hazai sajátosságok figyelembe vételével. A munka összetettségét jól mutatja, hogy az évek során 38 kutató, köztük biológusok, vegyészek vagy mérnökök vettek részt a program lebonyolításában, akik több mint hetven tanulmányban mutatták be eredményeiket. Simonffy Zoltán szerint a program legfontosabb következtetései az EU-val közös vízpolitika kidolgozása lesz, a tervszerűség, a szigorú határidők betartása, valamint az EU-forrásokhoz való hozzáférés lehetősége. Ennek persze ára van: szükség van stabil hazai forrásokra is, melyekhez viszont elengedhetetlen a kutatás, a monitoring, valamint a megfelelő intézményi háttér.