Vagyóczky Imre naplója

 

Fél 5-kor keltünk, hajókat teherautókba raktuk és kimentünk a repülőgéphez. 11-kor elindultunk Melbourne-be. Hatalmas gép ez az Armagnac. Úgy néz ki belül, mint egy lokál, csak kissé zsúfolt, óriásgép.

Fáj a fejem a levegőcserétől, ami a gépben van.Reménykedtem, hátha Magyarország felé megyünk, de sajnos nem. Ausztrián keresztül mentünk

Gyönyörűek voltak fentről az Olasz Alpok. Tiszta idő volt, ragyogó napsütés. Végigrepültük Olaszország szélét, az Adriai tenger felett. Itt láttam először tengert. Barinál keresztül repültünk az Adriai tengeren Görögországba. A Görög szigetek emlékeztetnek az iskolában tanultakra. Fentről úgy nézett ki, mint egy dombormű. A partja azonban meredek, kikötésre nem nagyon alkalmas. Földje műveletlen, dombos vidék. Ritka település.

Sötétben érkeztünk Isztambulba. A repülőtér igen messze volt a várostól, fél óra busszal. Az európai részen szálltunk le, és ott is kaptunk szállodában helyet. Nagyon furcsa város, a régi Törökország az újjal keveredve. Szűk sikátorok, modern, széles, jó utak keverve. Az emberek rettenetesen öltöznek. Aránytalanul sok a rongyos, züllött kinézetű alak. Egyedül nem biztonságos járni. Az étkezésük rettenetes. Kotlettnek hívják a legjobb ennivalójukat. Sült birka csont nagyon kicsi krumplival. A szőlőjük jó. Piszkosak a pincérek, az emberek. Éjfélig sétáltunk. Aludni a nappali alvás miatt nem tudtunk. Nagyon szeretik a sportot. Az itt élő magyarok elvittek minket éjjel a magyar vendéglőbe, és két óráig elbeszélgettünk. Vettek csokoládét, mandarint és főképpen az ő jóvoltukból tudtunk levelet küldeni haza. Nagyon rossz hírek vannak otthonról. Nagyon nyugtalanok vagyunk. Kettő után feküdtem le.