Vagyóczky Imre naplója

 

Fél 7-kor ébresztő. Közepes reggeli, és irány a reptér. Levelet írtam, vitték az itt élő magyarok, majd tízkor felrepültünk, körbevittek és megmutatták Isztambult. Gyönyörű fekvésű világváros. Valóban kelet kapuja. A Márvány-tengeren keresztül, Teherán irányába Abadanba mentünk. Sok sivatagot, magas hegyeket láttunk 5600-on repültünk. Jól bírom a repülő utat. Jó az étvágyam. Rázott a gép. Sokan kiborultak. Abadan-ban leszálltunk, ottani idő szerint 6 órakor. Gyönyörű fekvésű, neonnal kivilágított utcák. Sajnos a városba nem tudtunk bemenni, mert csak másfél órát álltunk. Itt is a már megszokott topis emberek. Bennszülöttek már. A fehérek gyönyörű kocsikon. 8 órakor továbbrepültünk. Itt kaptunk a szörnyű híreket otthonról, hogy lángban ég a város, fosztogatnak, gyilkolnak. Nagy harcok vannak. Arról beszéltünk, hogy hogy lehetne hazamenni. Sajnos nincs rá mód. Meg kell várnunk, míg hazaengednek minket az országba. Nagyon ideges és az eddiginél sokkal rosszkedvűbb vagyok. Ilyen az egész társaság. Hajnalban érünk Karacsiba.