Szabó Miklós naplója

 

Hajnali 3-kor (otthon este 11) indulunk tovább. Alszom Calcuttáig. A repteret nem hagyhatjuk el, másfél órát állunk, reggelizünk. Amit látunk, minden jobb benyomást tesz, mint Karacsiban. Bambuszbotos rendőrök serege volt a reptéren. A pincérek gyönyörű fehér turbánban, ruhában, de mezítláb. Aztán tovább, irány Szingapúr. Egy ciklonba megyünk bele, szerencsére a pilóta inkább késik 20 percet, de kikerüli, így csak picit hajigál rajtunk. Este érkezünk, itt már nagyon izzadunk. Ma éjjel a tengerparton, a Sea View Hotelben szállunk meg. Igen szép hely, hűtött szobák. A hozzátartozó Chicken Inn-ben vacsorázunk, estélyi ruhás vendégek is vannak. Igen szép, lampionos szórakozóhely, behallatszik a hullámzörej. Két zenész magyar, egész jó műsor is van.

Hazulról végképp semmi hír, itt már az angol rádiót sem hallhatjuk. Fene egye meg az oroszokat, még az életem valószínűleg legnagyobb élményét is elrontják. Bármit látunk, sohasem tudja zavartalanul élvezni az ember. Mi lehet Maricával és a kisfiúval? Ma beszélgetés közben egy rémhír (hogy tagállam leszünk) nyomán egész komolyan felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e hazamenni. Valaki azt bizonygatta, hogy ez esetben biztosan lesznek a családosok közt is, akik kint maradnak. Nem tudnám megtenni, csak egy esetben, de ne adj Isten, hogy erre sor kerüljön. Késő van, lefekszem - otthon délután és vajon mit esznek?