Szabó Miklós naplója

 

Délelőtt busszal bemegyünk a városba. Ijesztő ellentétek. Olyan viskók, hogy elképzelni sem merné az ember. Azt mondják, főleg menekültek, még az India-Pakisztán alakulási időkből. Tél van, így csak 30 °C körüli a meleg, egy felhő sincs, sok a kisebb ragadozó madár. Nyitott csatornák, fátyolos mohamedán nők. Négy felesége lehet egy embernek, és azt mondják, divat a szaporaság, de a csecsemőhalandóság is.

Látunk kígyóbűvölőt és majomtáncoltatót. Igen érdekes, de nincs pénzünk, és baksist csak a kísérőnk, az itteni magyar kereskedelmi kiküldött ad. Nincsenek megelégedve vele. Egy szép múzeumot látunk kívülről, és az előkelőségek, követségek stb. szép, tágas, érdekes stílusban épített házaik. A lakosok mindent az utcán csinálnak, szükségüket is gyakran. Órák hosszat pappolunk egy helyben.

A Csendes-óceán partján gyönyörködünk a sima, néptelen tengerben. Enyhe dagály volt, többen beleszaladtak a vízbe, meleg volt. Szép kősétány vezetett le a vízhez, egy angol lady építtette. A koszt ellen eddig semmi kifogás, nem adnak semmi ehetetlen hazai különlegességet. Délután a krikett-pályán edzünk. 3 km le-fel és 12 km váltott tempó. Az idő kellemes 20-25 °C lehet. Hirtelen sötétedik, hazafelé a sofőrünk elvisz egy szomszéd faluba, kb. 2 km-re a reptértől. Villany már nincs, petróleumlámpák égnek, mindenki az utcán, nőt alig látni. Lehetetlen fa barakkok kétoldalt, mindenfajta "üzlet" és "vendéglővel".