Szigeti Zoltán naplója

 

Reggeli után buszra ültünk, és a reptérre mentünk. Sokan kikísérnek. Azt mondják, évek óta ez volt a legboldogabb napjuk. Majdnem sírunk a búcsúzásnál. 10-kor indulunk (fél 2). A gép egy darabig óriási erdőségek felett repül, majd végeláthatatlan sivatag következik. Egész nap sivatag felett megyünk. Vagy 2000 km-t. Melbourne-től 400-500 km-re látjuk az első települést. Látunk egy pár kis tavat és kiszáradt folyót. A fák a folyó medrében nőnek.

7-kor (10) érkeztünk. A város fentről nézve óriási. A belső részben modern üzleti negyed, emeletes házak, azonban a többi rész villanegyed. 65 km a város legnagyobb átmérője.

Több mint kétezer magyar fogadott. Óriási éljenzés és bíztatás volt. Aztán elénekeltük a himnuszt. Nagyon megható volt, sokan sírtak. Rengeteg virágot kaptunk és aláírást adtunk. Beszéltem Mihállyal is. Megnyugtattam, amennyire tudtam. Odette nem volt kint. Nagyon sajnáltam.

Buszra ültünk, és az olimpiai faluba mentünk. Az egész város az olimpia lázában ég. Mindenütt felzászlózva és kidíszítve minden. Rengeteg autó kígyózik utánunk. Szép bejárat van a faluba. Balra az első zászló a magyar. A falu nagyon szép. Vacsorázunk és indulunk Ballarat-ba. Hatvanezer lakosú város. Sok üzlet. Olyan hangulata van, mint Macon-nak. Csak az evezés is úgy menjen.

Itt az Olympic Village-ben lakunk. A város szélén fekszik. Ide is csak a lakók jöhetnek be. Nagyon álmosak vagyunk és gyorsan lefekszünk. Éjjel 3 óra.