Szigeti Zoltán naplója

 

Jól aludtunk a hűtött szobákban. Reggeli után buszra ültünk, és még egyszer végignéztük Szingapúrt. Már láttuk éjjel, nappal, este és most reggel. Még sokan alszanak az utcán, és nagyon csend van. Háromnegyed 9-kor (negyed 3) indultunk.

Nagyon szépen megy a gép. Egyszer csak erősen balra dől, majd zuhanni kezd. Az egyik pincér két szódavizes üveggel a kezében végigrohan a sorok között, és mindenkit lespriccel. Akkor jöttünk rá, hogy átmegyünk az Egyenlítőn és így avatnak bennünket. A zuhanástól egy fél óráig fél halott az ember.

Rengeteg szigetet látunk. Nagyon szép a táj. 8 felé érünk Darwinba. Már sötét van. Nagyon sok magyar vár bennünket. Rettentő meleg volt. Aludni nem lehetett, így egész éjjel együtt voltunk. Sokat meséltek az itteni életükről és arról, hogy milyen jó lenne hazamenni.

A kereseti lehetőségek nagyon jók. 40-80 fontot keresnek kéthetenként. Ezen felül legtöbbnek megvan a kosztja, a lakása és az adója. Ruha nem gond, mert mindig meleg van. Azonban legtöbbnek még sincs semmi jó. Csak a legélelmesebbek viszik valamire. Szórakozásra nincs lehetőség. Nő nagyon kevés van. Két és fél férfire jut egy. Megnősülni nem érdemes, mert ha nem dolgozol a háztartásban, elválik tőled a feleséged. Majdnem minden családnál van házibarát. Melbourne-ben 6-kor zárnak a kocsmák. Egész Ausztráliában két nyilvánosház van. A papságnak óriási a befolyása. Csak a tengerpartokon van élet. A belső részek csupa kő és homok.

Reggel voltunk a kikötőbe, és láttam elsüllyesztett hajókat. Általában nagyon szabad az élet. Mindenki azt csinál, amit akar. Vannak, akik nem dolgoznak állandóan. 40 órás munkahét van.