Meskó Attila

A földi élet fenntarthatóságának kérdései

A régi klíma vizsgálata - mélytengeri üledékek és mélyfúrások jégmintái alapján - azt mutatják, hogy a nagy szállítószalag a földtani közelmúltban is többször lelassult vagy teljesen leállt. Ennek oka az Észak-Atlanti-óceán területén, a leszálló ágban keresendő. A cirkuláció ugyanis két tényező együttes hatásától függ: ezek a hőmérséklet és a sókoncentráció (ezért is nevezzük termohalin cirkulációnak). A sós víz sűrűsége nagyobb, mint a kevésbé sós vízé. A meleg sós víz, a Golf-áramlat felszálló ága egészen addig a felszínen marad, míg magasabb hőmérséklete kompenzálja nagyobb sótartalmát. Amikor lehűl, a Labrador-, Irminger- és Grönland-tengereken a nagyobb sótartalom miatt nagyobb sűrűség dominánssá válik, és a víztömeg lesüllyed. A mélybe hatoló hideg, sós víz hajtja a teljes szállítószalagot, lebukása segíti a meleg, sós víz áramlását az Egyenlítő felől. Ha a lebukó ág megszűnik vagy gyengébbé válik (azaz kisebb víztömeg mozog), a meleg áramlat is megszűnik vagy kevesebb hőt hoz. Ezáltal az európai és észak-amerikai klíma több fokkal hidegebbé válik. De a leállás - szintén geológiai bizonyítékokkal alátámasztható módon - szárazabbá is teszi a teljes Földet.

16. ábra

A Nature 2002-ben publikálta az oceanográfusok egy megdöbbentő méréssorozatát. Az utóbbi negyven év mérését analizálva megállapították, hogy az Észak-Atlanti-óceán körüli tengerek egyre kevésbé sósak az 1000 és 4000 méter közötti mélységben. A szerzők véleménye szerint ez a legnagyobb és legdrámaibb változás az óceáni mérésekben, mióta csak modern műszerekkel mérünk.

Animáció: A sókoncentráció változása néhány tengerben

17. ábra