Meskó Attila

A földi élet fenntarthatóságának kérdései

Ennél sokkal nagyobb veszélyt ismert fel Mario Molinari és Sherwood Rowland 1974-ben: a nagy mennyiségben a légkörbe kerülő freonok okozta ózonbomlást. A freonok a halogénezett szénhidrogének, az ún. CFC gázok összefoglaló neve. Ezeket a gázokat sokoldalúan hasznosították az iparban: hűtőszekrényekben, habosított műanyagok előállítására és különböző kozmetikai szerek hajtógázaként. Éppen kémiai stabilitásuk és nem-mérgező voltuk miatt a CFC gázokat ideális környezetbarát anyagoknak is tartották. Egy évtizeden át - bár a kockázatot már nagyjából ismerték - nem történt érdemi intézkedés.

11. ábra

Ezt az Antarktisz feletti csökkenést nevezték szemléletesen, bár nem egészen pontosan "ózon-lyuknak". Kiterjedéséről a TOMS (Total Ozone Mapping Spectrometer) műholdon elhelyezett mérőberendezés adatai alapján kaphatunk képet. Az 1980. és 1991. októberi átlagokat mutatjuk be az animáción.

Animáció: Az ózonréteg vastagságának változása

12. ábra

A klórtartalom az ózont károsító anyagok teljes mennyiségének a csökkenését is mutatja. Ha, reményeink szerint a c) változat következik be, az ózonréteg lassan, néhány évtized alatt regenerálódik.