Irak területi követeléssel lépett fel Iránnal és Kuvaittal szemben is. Iránnal vitái vannak a Satt el-Arab vízi út - a Tigris és az Eufrátesz közös, Arab-öbölbe folyó torkolata - használatáról, valamint más tengeri és szárazföldi területek hovatartozásáról.
Kuvaittól a Bubiján és a Varbah szigeteket követeli Szaddám állama, jóllehet 1994-ben elfogadta a két ország között ENSZ által meghúzott határokat.
Törökországgal a Tigris és az Eufrátesz vízmegosztásával kapcsolatban vannak vitái. Elnézte ugyanakkor, hogy az elmúlt évek során a törökök több katonai akciót hajtsanak végre Irakban - kurd területeken.
Belső feszültségek
Az iraki kormányzat, amelyben szinte csak a muzulmánok szunnita irányzata képviselteti magát, szemben áll a síita irányzathoz tartozó többséggel. A síiták mozgalmait előszeretettel támogatja Irán, amely az egyetlen síita vezetésű állam a világon. Irán támogatja a szunnita, de Bagdaddal szemben álló kurdokat is.
Az iraki belső ellenzéket szaddám Huszein felszámolta. Amikor az öböl-háború utáni országos felkelésben a megyék túlnyomó többsége különböző felkelő csoportok kezére került, néhány hónap alatt leverte a lázadókat. Azóta az iraki ellenzék csak emigrációban működik, a központjuk Londonban van.
A kurdok védelmére az ENSZ 1991-ben létrehozott egy repüléstilalmi zónát Irak északi része fölött, ahova nem repülhet be iraki légi jármű. 1992-ben délen is hasonló területet jelöltek ki, ott a kuvaiti határ biztosítása volt a cél. Ezeket zömében brit és amerikai vadászgépek ellenőrzik. A két terület összesen Iraknak több mint a felét teszi ki. Ezeken a vidékeken az Öböl-háború óta rendszeresen bombáznak katonai célpontokat amerikai és brit repülőgépek. 1998-ban, az ENSZ fegyverzetellenőrök kitiltása után a légitámadások megszaporodtak, és három napra kiterjedtek Irak egész területére. Ez volt az úgynevezett sivatagi Róka hadművelet. Találat érte Szaddám Huszein elnöki palotáját is.
Kurd-kérdés
Az ország északi területén élő kurd kisebbség évszázadok óta küzd önálló állama elismertetéséért. Az első világháború után a nyugati nagyhatalmak kijelölték az önálló Kurdisztán területét, de végül a törökök és az arabok nyomására 1923-ban lemondtak a terv végrehajtásáról. A kurd területeken amerikai támogatással az Öböl-háború után hatalmas felkelés tört ki, melyet Szaddám Huszein több tízezer halottat követelő megtorlással vert le. Elképesztő menekültáradat indult meg ekkor Törökország és Irán felé. A kurd területek most szinte autonomak Bagdadtól, mert minden iraki katonai tevékenységet azonnal légicsapással torolnak meg az angolszászok. Ugyanakkor a török hadsereg rendszeresen tisztogató akciókat hajt végre a vidéken. Törökországban erősen jogfosztott, jelentős kurd kisebbség él, mely terrorakcióktól sem riad vissza a függetlenség elnyeréséért. A szeparatisták hátországányak az iraki kurd területek számítanak, ezért van bejárása a török hadseregnek Irakba. Miközben az amerikaiak szeretnék felhasználni a kurdokat a Szaddám elleni harcban, ki kell elégíteniük Törökország kurd-ellenes igényeit is, hiszen a térségben Amerika legfontosabb szövetségese az ankarai kormány.
szaddám Huszein a nyolcvanas években és az Öböl-háború után is tömegpusztító fegyverekkel támadt a kurdokra.
A kurdok maguk is megosztottak. Mielőtt 1999-ben békét kötött volna egymással a Kurd Demokrata Párt és a Kurdisztáni Hazafias Szövetség, számtalan kisebb összetűzés volt a két csoportosulás hívei között. A törékeny békét a közelmúltban megerősítették ugyan, de a kurd-kérdés megoldása Szaddám bukásával sem lesz egyszerű feladat.
Irán és a siíták
Szaddám Huszein 1980-ban támadta meg keleti szomszédját Iránt, egy kisebb területi vitára hivatkozva, felmondva az 1975-ben kötött, a két ország határait rögzítő algíri szerződést. Irán a világ egyetlen síita vezetésű állama, míg Irak lakosságának többsége is az iszlám ezen ágát követi. A háború döntetlennel végződött, a határt nem sikerült módosítani, de a háború utáni siíták felkelőket sikerült Szaddámnak levernie.