"A naivitás is meghalt" - tíz éve történt a Columbine-mészárlás

Tíz évvel ezelőtt két állig felfegyverzett diák besétált az amerikai Columbine középiskolába, és megölt tizenhárom embert. Ha jól kötötték volna össze bombájukat, akkor ennél jóval nagyobb pusztítást okozhattak volna. Egy számító pszichopata és egy öngyilkos hajlamú dühös fiú sokkolta egész Amerikát, amely azóta sokat próbált tenni a hasonló tragédiák megelőzésére.

Az amerikai nemzetbiztonsági hivatal 2002-ben 41 iskolai lövöldözés elkövetőit megvizsgálva megkísérelte megrajzolni a tipikus iskolai gyilkos profilját, ám arra az eredményre jutott, ez nem lehetséges, az egyetlen közös ismertetőjel, hogy szinte mindannyian fiúk voltak. A további kutatások sem szűkítették le lényegesen a kört - James McGee, a baltimore-i rendőrség vezető pszichológusa szerint többek között csonka családból származó, büntetlen előéletű, átlagos intelligenciájú diákok az elkövetők, akik könnyen férnek fegyverhez. Ez a meghatározás nem szűkíti le túlzottan a kört, Harris és Klebold esetében ráadásul nem is helytállóak - egyikük szülei sem váltak el, volt korábban ügyük a rendőrséggel (egy furgon feltörése miatt), és mindketten kimagasló műveltségű, jó tanulók voltak.

Harrist kedves fiúnak tartották az iskolában

A columbine-i mészárlás mégsem múlt el tanulságok nélkül. Culles szerint az iskolai lövöldözésekre jellemző, hogy hosszan készítik elő őket, és ez alatt gyakran önkéntelenül is jeleket adnak azzal kapcsolatban, hogy mire készülnek. Ha egy gyerek fenyegetőzik, komolyan kell venni - halálos fenyegetéseknél akár házkutatással is. Nem szabad ugyanakkor túlzásba esni, nem lehet minden gyereket megbüntetni, aki az ujjával pisztolyt formál, mert így elveszhet a gyerekek bizalma.

Az amerikai iskolák tíz évvel az eset után egyszerre keményebbek és puhábbak is a USA Today szerint. A legtöbb iskolában biztonsági kamerákat, beléptetőrendszereket vezettek be, biztonsági hívórendszereket építettek ki. Harmincnyolc amerikai államban szabályokat vezettek be a társaikat terrorizáló diákokkal szemben (igaz, csak hét államban köteles az iskola jelenteni a szülőnek, ha ilyet tapasztal). A USA Today által meglátogatott Lucy Addison középiskolában a diákok minden reggel egyesével elhaladnak egy tanár előtt, aki mindenkinek a szemébe néz. A feladatot vállaló Benjamin Addison művészeti oktató apró jeleket keres - harag, elkeseredettség, agresszió jeleit. Az iskola igazgatója a lapnak azt mondta, erre azért van szükség, mert a "kis dolgok vezethetnek a nagy dolgokhoz".

Aktív fegyveres protokoll - lelőni a fegyverest mindenáron

A másik fontos következmény, hogy a tanárok és a diákok azóta sokat tanultak arról, hogyan kell kezelni vészhelyzeteket, ma már nem érne olyan felkészületlenül egy iskolát a támadás, mint 1999-ben. "Columbine-ban a naivitás is meghalt" - írja David Culles. A harmadik fontos következmény pedig, hogy a rendőrség taktikát váltott az ilyen esetekben. Columbine-ban a régi receptet követték, először körbevették és lezárták az iskolát, és csak később hatoltak be. Azóta ezt felváltotta az "aktív fegyveres protokoll", melynek lényege, hogy egy kisebb (optimális esetben négyfős) csoport mindenáron megállítja a fegyverest - ha kell, haldokló gyerekek mellett haladnak tovább, hogy teljesítsék az elsődleges célt, a fegyveres semlegesítését. A 2007-es Virginia Tech egyetemen történt mészárlás során valószínűleg több tucat ember menekült meg azzal, hogy a rendőrség ezt a taktikát követte. (A mészárlást elkövető Seung-Hui Cho lett Harris és Klebold leghíresebb követője: videoüzenetében mártítroknak nevezte őket, mielőtt harminckét embert ölt meg az iskolában.)

Columbine minden áprilisban gyászol

Columbine, a 100 ezres csendes kisváros élete is megváltozott. Minden áprilisban tévéstábok jelennek meg azóta a városban, hogy a tragédiáról faggassák a helyieket. Eleinte dühösek voltak a tolakodás miatt, ma már legfeljebb egy fáradt tekintet és egy szomorú bólintás a válasz arra a kérdésre, hogy ismertek-e valakit, aki meghalt azon a napon - írja a Guardian. A lap által felkeresett túlélők közül többen máig rémálmokkal küzdenek. Az egyik lebénult kislány anyja az eset után öngyilkos lett.

A megalázások visszatértek a régi kerékvágásba

Vannak persze olyanok is, akiknek sikerült rendbe hozniuk az életüket. Patrick Irelandnek, a fejbe lőtt fiúnak, aki a tévénézők szeme láttára ugrott ki az ablakon, újra kellett tanulnia járni és beszélni - azóta megházasodott, a pénzügyi szektorban dolgozik, és országszerte motivációs programokat tart. Craig Scott, aki hallotta a hangot, mikor lelőtték a testvérét, Rachelt, ma filmprodukciós céget vezet, és az apjával Rachel alapítványban dolgozik. Valeen Schnurr szociális programokban dolgozik, ahol bántalmazott gyerekeket menetenek meg szüleiktől.

A columbine-i iskolában is bevezettek rendszabályokat a gúnyolódások szabályozására. A Going Postalben egy diák azt mondja: "A lövöldözés után pár hónapig tényleg kedvesebbek voltak egymással az emberek. Aztán visszatért minden a régi kerékvágásba, újrakezdődtek a megalázások." Az erőszak pedig nem tűnt el a városból: 2000-ben két diákot lőttek le az iskola közelében lévő Subway szendvicsbárban (a gyilkost nem találták meg), az iskolai mészárlás egyéves évfordulója után nem sokkal a korsárlabdacsapat egyik sztárja felakasztotta magát, 2002-ben pedig felfüggesztettek két tanulót, akik halállistát állítottak fel diákokról és oktatókról.