Szombaton Hillary Clinton megtartotta első választási beszédét, hétfőn pedig John Ellis „Jeb” Bush jelentette be, hogy hivatalosan is beszáll az elnökválasztási küzdelembe.
A volt first lady New Yorkban, jobbára fiatalok előtt sorolta az ígéreteit: a középosztály megerősítése, esélyegyenlőség, adóreform, javuló infrastruktúra, általánosan hozzáférhető tanulási lehetőség, állampolgárság a törvénytisztelő illegális bevándorlóknak.
Jeb Bush ezzel szemben korban, nemben és etnikumokban is vegyes hallgatóság előtt ostorozta a demokratákat és Barack Obamát, segítséget ígérve a legelesettebbeknek, megvédendő a nőket, és hangsúlyosan megcélozva a spanyolajkú kisebbséget, amely a republikánusoknak eddig fájóan hiányzó választói bázisnak bizonyult.
A spanyolul perfekt Bushsal, akinek a felesége mexikói, talán sikerül ezen változtatni.
Már ha ő lesz a párt elnökjelöltje.
A demokratáknál elég tiszta a sor. Hillary Clintonon kívül van még három komolyan vehető elnökjelölt-jelölt – Lincoln Chafee volt Rhode Island-i kormányzó, Martin O’Malley volt marylandi kormányzó és Bernie Sanders vermonti szenátor –, de
minden közvélemény-kutatás szerint utcahosszal vannak lemaradva a volt külügyminiszter mögött.
Hillary Clinton szervezettséget és pénzügyi hátteret tekintve is alighanem körökkel verne bármilyen párton belüli riválist.
Nagyon messze még a vége
Az amerikai elnökválasztási rendszernél kevés bonyolultabb mechanizmus létezik. Ha a hivatalban lévő elnök biztosan távozik hivatalából – mint Barack Obama 2017 elején – a demokratáknál és a republikánusoknál is jelentkeznek azok a prominensek, akik harcba szállnak a párt elnökjelöltségéért. Ennek vagyunk tanúi most. A következő bő fél év arra lesz jó, hogy szűkítse egy kicsit a mezőnyt, erre inkább a republikánusoknál van szükség. 2016 februárjában indul ugyanis az előválasztási sorozat, ez pedig már kőkemény dollármilliókba kerül: az elnökjelölt-jelöltek végigjárják mind az 50 államot, hogy – ekkor még párton belüli riválisaik kárára – saját maguk mellett korteskedjenek. Az egyes államokban meghatározott menetrend szerint előválasztásokat vagy jelölőgyűléseket (kaukuszokat) tartanak, amelyeken azok vehetnek részt, akik jelezték elköteleződésüket valamelyik párt mellett. A választások győztesei államonként különböző számú küldött támogatását nyerik el, a küldöttek pedig a pártok jelöltállító gyűlésén (konvenció) adják le szavazataikat, de mivel addigra már tudni lehet, kit hány delegátus választ, ezért a konvenció inkább az elnökválasztási kampány hajrájának kezdete. A republikánusok ezt május 26. és 30. között tartják Clevelandban, míg a demokratáké július 25. és 28. között lesz Philadelphiában. Maga az elnökválasztás a hagyományokhoz híven most is november első hétfőjét követő kedden, 2016. november 8-án lesz.Ha tehát valami nagyon váratlan nem történik, a jövő februárban kezdődő előválasztások és kaukuszok, azaz jelölőgyűlések, valószínűleg csak formálisak lesznek. A demokratáknál inkább az jelenthet veszélyt, hogy minden egy lapra tesznek fel, hiszen az sokkal több kockázatot jelenthet.
Feleség, anya, nagyanya, nő- és gyermekjogi szószóló, first lady, szenátor, külügyminiszter, hajikon, nadrágkosztüm-szerelmes, 2016-os elnökjelölt.
Az utóbbi így, kijelentő módban. Ezt tartja magáról fontosnak elmondani a Twitteren Hillary Clinton. Tekintélyes lista, a felsoroltak közül leginkább a külügyminisztersége miatt érheti kritika – az Obama-kormányzat hivatalos álláspontjához képest mutatott elhajlásairól itt írtunk bővebben.
Már akkor is azt feltételeztük, hogy ha a külpolitikai tervei kerülnek majd szóba, kénytelen lesz bírálni Obamát – kudarc ugyanis van bőven, sőt, inkább az van –, hiszen az biztosan hiteltelen volna, ha széttárná a kezét, hogy ő most tiszta lappal indulna.
Mérget vehetünk arra is, hogy az e-mail botránya miatt is magyarázkodnia kell még.
Kampányában már most feltűnő elem, hogy a személyes, kiscsoportos beszélgetések dominálnak a nagygyűlések helyett.
Ez ugyebár Clinton emberközeli arcát hivatott bemutatni.
Amit aztán hamar meg is kérdőjelezett az a minapi aktus, amikor a lehető legnagyobb inkognitóban, nagy fekete napszemüvegben állított be egy mexikói gyorsétterembe.
A közösségi médiát felrobbantó momentumról ugyanakkor külön gazdasági értekezés született, amely szerint ezzel azt akarta üzenni, hogy ő nem a múltat képviseli – férjét ugyanis rendszeresen fényképezték McDonald’s-éttermekben.
A múlt Jeb Bush esetében is kétélű fegyver, elnök apja és bátyja öröksége miatt ugyanis könnyen kikezdhetik.
Nem meglepő, hogy a kampányemblémájában nem használja a családnevét, ahogy az sem, hogy egykori (1999–2007) floridai kormányzóságának eredményeit igyekszik előtérbe helyezni.
Mint az alábbi, megindító hangvételű videóban.
A családi melléfogások magyarázása azonban elkerülhetetlen lesz. Szép példája volt ennek májusban, amikor
három napon belül háromféle választ adott arra a kérdésre, hogy mostani tudásával megtámadná-e Irakot.
A legutóbbi verzió szerint nem. De ha már a Közel-Kelet: azt hétfői beszédében világossá tette, hogy Izraelt feltétel nélkül támogatná. Ettől valószínűleg nem független fejlemény, hogy Izrael egykori washingtoni nagykövete egyenesen arról írt kedden, hogy Obamáék „magukra hagyták” őket.
A legutóbbi republikánus kormány kudarcaira – Afganisztán, Irak – persze párton belüli riválisainál (szám szerint tízen vannak) is rákérdezhetnek majd, de Jeb Bush esetében ez kihagyhatatlan ziccer.
Groteszk pillanat lesz persze, amikor majd republikánus ellenfelei emlegetik fel őket, de a jelenlegi felmérések szerint fej-fej mellett állnak, muszáj lesz nekik.