A legrosszabb az volt, hogy amikor átéltük, nem tudtuk, mi történik
- mondta olvasónk, Veronika, aki férjével volt amerikai körúton, és az utazás utolsó három napját éppen Las Vegasban töltötték, és utolsó, ott töltött estéjük éppen október 1-ére esett.
Arra a napra, amikor 2017-ben Amerika eddigi történetének legvéresebb lövöldözése történt.
Veronika megkeresett minket, hogy elmondja, ők hogyan élték át és túl az 59 halálos áldozattal és több mint 500 sérülttel járó vérengzést.
Veronika és férje szombaton még egy Depeche Mode-koncerten bulizott Las Vegasban, majd úgy döntöttek, utolsó estéjükön csak sétálgatni, vásárolni szeretnének a híres, szállodákkal és kaszinókkal zsúfolt főutcán, a Las Vegas Stripen. Már az első pár perc után láttak egy szirénázó rendőrautót, de ekkor még semmit nem sejtettek. Nem sokkal később sms-t kaptak egy kaliforniai barátjuktól, aki az első tévés beszámolók alapján megírta nekik, hogy
lövöldözés van a Mandalay Bay és az MGM környékén.
Ennek ellenére Veronika és férje elmentek a Caesars Palace-ba, és megcélozták az egyik híres fehérneműboltot, a Victoria's Secretet. Veronika válogatás közben kiszúrt a boltban két rendőrt, akik nagyon idegeseknek tűntek. Még mindig azzal nyugtatta magát, hogy nem lehet nagy a baj,
biztosan valami alvilági figurát keresnek, ezért lehetett a lövöldözés is.
A vásárlás után sátélgattak még a Caesarsben, egymást fotózták, és éppen indultak volna kifelé. A parkolóház felé vezető kijáratnál jártak, mikor vagy
ötven ember rohant feléjük sikítva és kiabálva.
Veronikáék gyorsan megkérdezték tőlük, hogy mi történt. A válasz annyi volt, hogy
Lövöldöznek a kaszinóban a terroristák, menekülj!
Veronika úgy mondta, teljesen ösztönösen jött ki belőle egyből a barát sms-ére épített válasz, hogy „de hát az az MGM-nél van”. Az MGM egyébként valóban jó egy kilométerre van a Caesarstól, a Mandalay Bay pedig mégegyszer annyira. Ehhez képest a menekülők közül valaki azt mondta, hogy az mindegy, mert
egész Las Vegas terrortámadás alatt van, hallottuk a lövéseket, fussatok!
Ekkor már Veronikáék is futottak velük. A kisebb tömeg a parkolóházat és annak liftjét célozta meg. Voltak köztük szállodai, kaszinói alkalmazottak, vendégek is, és mindenki az autójához rohant, hogy minél hamarabb elmenekülhessen. De Veronikáék turistaként sétálgattak a környéken, autójuk nem volt. Ezért az egyik kaszinói alkalmazott azt tanácsolta nekik a liftnél állva, hogy menjenek fel a parkolóház tetejére.
A tömeg pillanatok alatt elfogyott mellőlük, Veronikáék pedig egyedül maradtak egy hongkongi nővel, aki már sokkos állapotban volt, ráadásul a menekülésben a családjától is elszakadt. A nő állítólag folyamatosan azt ismételte, hogy „hallottam a lövéseket, mi történik itt?! Ugye nem hagytok magamra?” Veronika nyugtatni kezdte a nőt, miközben indultak a lifttel a 8. emeletre, a parkolóház tetejére. Mivel a liftet biztonságosnak érezték, nem engedték le, közben pedig azon gondolkodtak, hogyan szerezhetnének autót. A hongkongi nő valamennyire lehiggadt, vállalta, hogy próbál taxit vagy Ubert szerezni. Veronika itt még mindig azt hitte, hogy egy közeli tűzijáték durranásait hallja, pedig azok a sorozatlövések voltak, amiket a Mandalay Baynél adott le a merénylő. Rengeteg taxis és uberes utasította el a kérésüket azzal az indokkal, hogy egyszerűen
nem vállalják a fuvart.
Végül bejelentkezett egy Uber-sofőr. Azt mondta, a tetőparkolóba nem megy föl, majd megáll egy pillanatra az utcán, akkor be tudnak ugrani a kocsijába. Veronikáék nagyon megörültek a lehetőségnek, de mégsem mertek lemenni a lifttel, ki az utcára, mert még mindig nem tudták, pontosan hol lövöldöznek, kik és hányan. Ekkor látták meg a Caesars egyik dolgozóját, aki a tetőn parkoló egyetlen autóhoz ronant. Könyörögtek neki, hogy vigye el őket is a szállódáikig. A férfi annyit mondott, hogy
Rendben, srácok. Először elviszem a kollégámat, aztán visszajövök értetek.
És valóban visszament. Vállalta a kockázatot, és végül levitte őket az uberes által megadott helyre. Veronikáék már látták, hogy a környéket evakuálták, és mindenfelé csak csak rendőrök és autóik vannak. Mikor leértek, azonnal meg is állították őket. Ez a szállodájukhoz érve megismétlődőtt, sőt, még meg is motozták őket, de ez volt a legkevesebb. Éjjel kettő volt, bekapcsolták a tévét, és megtudták, valójában mi is történt. Veronika azzal zárta a történetet, hogy
örökre hálásak vagyunk a Caesars bátor dolgozójának és az Uber-sofőrnek azért, hogy bevállalták a kockázatos utat az érdekünkben.