A migráció az egészségügyre és az oktatásra is veszélyt jelent

Mali migránsok érkeznek Európába

A migráció az egészségügyre és az oktatásra is veszélyt jelent, valamint a jóléti állam alapjait is megrendíti – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára.

Bajorország többet fordít migrációs kiadásokra, mint egészségügyre, gazdaságfejlesztésre és környezetvédelemre összesen. Németország például 2022-ig szociális kiadásokra 21 milliárd, regisztrálásra, lakhatásra 5,2 milliárd eurót különít el,

ez azt jelenti, hogy naponta 17 milliárd forintot költenek a bevándorlásra

– mondta el Rétvári Bence szerdán a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.

Ausztriában 2040-re minden második tanuló bevándorló hátterű lesz. Ez a mértékű bevándorlás megroppantja az oktatási rendszert, a német oktatás például húsz év alatt az 5. helyről a 14.-re esett vissza – tette hozzá.

Kitért arra is, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint

2015 óta a kanyarós megbetegedések száma megháromszorozódott Európában. Az öt legfertőzöttebb ország között Franciaország és Olaszország is szerepel.

A Robert Koch Intézet adatai pedig azt mutatják, hogy Németországban a Hepatitis B és a kanyaró 300 százalékkal, a malária-, a szifilisz- és a tuberkulózisfertőzések száma pedig a duplájára nőtt. Az államtitkár arról is beszélt, a magyar kormány a családpolitikát részesíti előnyben, amely pozitívan befolyásolta a családalapítási és a házasságkötési kedvet. Rétvári Bence szerint a családpolitikai megoldások máshol is működnének, de vannak olyan országok, ahol a helyzet szinte már visszafordíthatatlan.

Svédországba érkező migránsok Forrás: AFP/Stig-Ake Jonsson/Johan Nilsson

A minap be is mutattuk, hogy milyen hatásai vannak a migránsok beáramlásának egy-egy nyugati, zsidó-keresztény kultúrájú ország társadalmára és mindennapi életére. Ruud Koopmans holland szociológiaprofesszor ugyanis 20 évig tanulmányozta az integráció és asszimiláció kérdéskörét, és arra jutott, hogy

a muszlim bevándorlókat sokkal nehezebb integrálni a nyugati társadalmakba, mint bármely más csoportot.

Sőt, odáig is elmegy végső következtetésképpen, hogy gyakorlatilag egyetlen nyugati országnak sem sikerült integrálnia a muszlim bevándorlókat.

Koopmans a legkisebb mértékben sem Soros-kompatibilis következtéseivel kapcsolatban elmondta, hogy

az integrációt illetően a muszlimok sokkal rosszabbak a többi csoporthoz képest. Ahhoz sem fér kétség, hogy a nem muszlim bevándorlók körében generációról generációra haladva megfigyelhető egy jelentős fejlődés. Persze ez nem azt jelenti, hogy az alkalmazkodás teljesen hiányozna az iszlám követőiből, de a változás náluk sokkal-sokkal lassabb.

Ezzel a hozzáállással nyilvánvalóan összefüggésben van az is, hogy kutatásai szerint hat európai ország török és marokkói bevándorlóinak 65 százaléka véli úgy, hogy a vallási törvényeik fontosabbak a befogadóországok világi törvényeinél. Ebből fakadóan ezek a muszlimok szándékosan elkülönítik magukat a más vallásúaktól, és tartózkodnak bárminemű közösködéstől.