A saría szerint a nők a férfiak tulajdonai, a velük szemben alkalmazott, helyenként bestiális erőszak „családi ügy" - erre hivatkozott az a két muszlim férfi, akiknek az ügyét befogadta a Helsinki Fellebbviteli Bíróság. Két olyan ítéletről van szó, amelyeknél az ellenük hozott távoltartási végzés miatt fellebbeztek.
Az egyik esetben a feleség azért adta be a válást 2019 júniusában, mert
férje rendszeresen megerőszakolta és verte őt.
Az asszonyt még 15 éves korában adták hozzá a jemeni migráns hátterű férfihoz, aki saját vallása parancsait követve a tulajdonaként bánt a nővel. Rendszeresen szexre kényszerítette, korlátozta mozgásában, és
ha vétett az általa diktált szabályok ellen, akkor kegyetlenül elverte.
Amikor a nő beadta a válókeresetet, ügyvédje megfogalmazása szerint a férj még inkább „megőrült".
A bírósági tárgyaláson elhangzottak szerint
a férj közölte a felperessel, hogy inkább megöli és elássa, semmint beleegyezzen a válásba.
Hogy ennek nyomatékot adjon, a nő bevallása szerint annyiszor kezdte el őt fojtogatni a férj, ahányszor szóba hozta a különválást.
„A tulajdonom vagy"
- indokolta meg álláspontját a férj, ami után a nő soha többé nem merte kérni a beleegyezést. Mindehhez hozzájárult, hogy a nő már a válókereset benyújtása előtt, de azután végképp nem akart szexuális kapcsolatot létesíteni a férfival, aki viszont ezt nem vette tudomásul, többször is szexre kényszerítette, ami miatt a nő két büntetőfeljelentést is tett, miután elmenekült otthonukból.
A férfi az elsőfokú bírósági tárgyaláson kijelentette, hogy mindez nem bírósági, hanem „családi ügy".
A fellebbviteli bíróságon pedig újfent tagadta az erőszakot és a saríát idézve kötelességének nevezte, hogy „törődjön asszonyával", erre tett ígéretet a nő szüleinek és egy férfi „állja a szavát".
A másik ügyben az egyik fővárosi kerületi bíróság júliusban adott ki távoltartási végzést egy muszlim férfi ellen, aki miután felesége elköltözött tőle és bejelentette a válást, többször is ócsárolva követte az asszonyt a nyílt utcán, sőt:
kezében késsel fenyegette azzal, hogy végez vele.
A felperesként idézett asszony beszámolt róla, hogy férje gyakorta megbecstelenítette, ráadásul mindezt olyan erőszakos módon tette, hogy
a nő többször is vérző sérüléseket szenvedett a nemi szervén.
Ugyanakkor az Iltalehti beszámolója szerint a bírósági tárgyaláson nem esett szó arról, hogy ezekben az esetekben indult volna büntetőeljárás.
Állítása szerint a feleség azért adta be a válópert, mert a férje holmija között kábítószereket, ópiumot és marihuánát talált. A férfi ekkor fenyegette meg először azzal, hogy leszúrja, ha értesíti a rendőrséget.
A kerületi bíróság által hozott távoltartási végzés indoklásában az áll, hogy
a muszlim férj többször is büszkén jelentette ki, hogy ő nem olyan, mint a többi (európai) férfi. Ha az asszony elválik tőle, akkor először a nőt öli meg, aztán a gyerekeikkel, végül önmagával végez.
Ebben az ügyben az alperes kijelentette: a saría szerint
a nő joga az alázat, és ha ellenszegül, a büntetése: halál.
Bár már az is nehezen érthető, hogy miért fogadta be a finn bírósági rendszer másodfokon az európai jogrendszerektől oly idegen gyökerű saríára hivatkozó fellebbezéseket, végül mégis olyan döntéseket hoztak, amelyekben megállapítják, hogy a „válás ellehetetlenítése fenyegetéssel már önmagában megalapozza a családon belüli erőszak vádját, ami teljesen indokolttá teszi a meghozott távoltartási végzések kibocsátását."