Nyomtalanul eltűnt egy óriáshajó a Csendes-óceánon, mindenki meghalt

A Derbyshire testvérhajója, a Kowloon Bridge 1986-ban süllyedt el

1980. szeptember 9-én nyomtalanul eltűnt az MV Derbyshire nevű angol teherhajó a Csendes-óceánon, az Orchidea nevű tájfunban. A hajó Kanadából tartott Japánba és bár megpróbálta kikerülni a vihart, a tájfun utolérte. A 42 fős legénység és két tengerész velük utazó felesége meghalt. A hozzátartozók 14 évig küzdöttek azért, hogy a roncsot megtalálják, és még hatot azért, hogy magyarázatot kapjanak arra, hogyan süllyedhetett el a legnagyobb és legmodernebbnek tartott brit teherhajó.

Mégsem a legénység a hibás

Mivel a roncsot már megtalálták és a szemtanúk helyett szakértői vélemény is már rendelkezésre állt, a brit kormány úgy találta, hogy megvan a kellő jogi alap a hivatalos eljárás megindítására.

20 évvel a hajó elsüllyedése után megkezdődött a hivatalos baleseti vizsgálat, amely 54 napig tartott.

A jelentést megosztották számos független szervezettel és tengeri közlekedésbiztonsági szakértővel. A különböző szakvélemények összevetése alapján a kormány arra jutott:

mégsem a Derbyshire matrózai hibáztak.

A tájfun és a szellőzőkürtő a bűnös

Geoffrey Underhill kapitány az időjárás-jelentésekre alapozta a feltételezését, hogy a tájfun elkanyarodik majd, így a hajója elkerüli a vihar legveszélyesebb részét.

A tájfun azonban a jelentések ellenére nem kanyarodott el, hanem utolérte a Derbyshire-t,

ezért a kapitány az egyetlen helyes döntést hozta: széllel szembe fordult és csak akkora sebességet rendelt el a gépháznak, amekkorával a hajó nagyjából egy helyben tudott maradni. Ez volt a szabályos eljárás erre az esetre, és a legénység joggal feltételezte, hogy átvészelik majd a tájfunt.

Hogy el tudjuk képzelni, milyen egy tájfun, íme, egy mai felvétel, ami Kína közelében készült:

Ez pedig egy Atlanti-óceáni vihar egy tankerről nézve:

A végleges megállapítások szerint

az Orchidea-tájfunban az átlag 10 méteres hullámoknál magasabb víztömeg zúdult a Derbyshire orrára, méghozzá két napon át.

Az irtózatos erőhatások leszakították a hajóorrban levő szellőzőkürtők zárófedeleit, amelyeknek épp az lett volna a feladatuk, hogy megakadályozzák a víz bejutását. A vizsgálatot vezető Robin Williams törvényszéki nyomozó azt mondta:

A szellőzőcső zárófedele 2-3 milliméteres acélból készült. Hát ez nem fogja bírni az óceán erejével szemben.

Ezeken a keskeny, 30 centis csöveken keresztül, egy óra alatt megtelt vízzel a kisebb raktér (bosun's storespace). Mivel minden egyes hullám átbukott a hajóorron, minden alkalommal újabb és újabb vízutánpótlás érkezett, míg az orr-rész ballaszttankjai is megteltek vízzel, Az orr felhajtóereje, úszóképessége erősen csökkent.

Gyakorlatilag a hajóorr, egészen az első raktér faláig tele lett vízzel.

2 perc alatt elsüllyedt

Ahogy nehezedett az orr, úgy töltött egyre több időt ez a rész a víz alatt, amikor egy-egy óriási hullám érte a hajót. És ne felejtsük, hogy az Orchidea tájfunban a szokottnál magasabbak és hosszabbak voltak a hullámok, sőt,

a szakértők azt sem zárták ki, hogy egy ritka óceáni óriáshullám, egy ún. szörnyeteghullám (freak wave) is érhette a hajót,

mint amilyet ezen a felvételen is lehet látni:

Ez azt is jelentette, hogy az első raktér hatalmas acél zárófedelét is egyre nagyobb ütések és erőhatások érték. Ezt a zárófedelet – bármilyen erős is volt –, nem arra tervezték, hogy egy vihar hullámai közvetlenül elérjék.

A vizsgálat szerint kb. 12 óra elteltével, ahogy a hajóorr egyre nehezebb lett a szellőzőkön keresztül befolyó víz miatt, az első raktér fedele kinyílt egy hatalmas hullám hatására. Ez megpecsételte a Derbyshire sorsát, mert itt már több ezer tonna víz zúdult be a hajóba.

Az orr még nehezebb lett, még mélyebbre merült a vízbe, ezért a második raktér zárófedelét is feltépték a hullámok. A harmadik raktér fedelének elvesztésekor indult meg a süllyedés folyamata. Mire mind a kilenc raktér felnyílt, a hajó már gyorsan süllyedt, orral lefelé.

Az animáció képkockáján már menthetetlen a Derbyshire Forrás: alchetron.com

Nem telt bele két perc, és a Derbyshire, 44 emberrel a fedélzetén, mint egy darab kő, megindult a 4 kilométeres mélységben levő tengerfenék felé. Ez az animáció mutatja a hajó elsüllyedését:

És hogy a hajó miért hullott több ezer darabra? Andy Bowen amerikai oceanográfus ezt a azzal magyarázza, hogy amikor a hajó már süllyedt, a körülötte levő víznyomás összepréselte a hatalmas hajótestet, amelyben a levegő nyomása hatalmasra nőtt.

Ez először kifelé irányuló robbanásokat idézett elő az egyes rakterekben, ami után a víznyomás befelé haladva összeroppantotta a hajótest megfelelő részeit.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha több tonna TNT felrobbantotta volna a Derbyshire-t.

A vizsgálat utóhatásai

A vizsgálat megállapításai nyomán érthetővé vált, akkoriban miért süllyedt el annyi ömlesztettáru-szállító teherhajó.

Ez a hajótípus az összes kategóriájú teherhajó mindössze 7 százalékát adta, mégis az összes katasztrófa 57 százaléka ezt a típust érte. 1975 és 1997 között 378 ömlesztettáru-szállító hajó süllyedt el, több mint 1300 tengerész halálát okozva. Ez évente átlag 17 süllyedést jelentett.

A tengeri hajózásban a Derbyshire elsüllyedésének feltárásakor vezettek be olyan szabályokat, amelyek ma is érvényesek. Kötelezővé tették, hogy vízbetörés-riasztás esetén a legénység egy kijelölt részének azonnal készen kell állnia a mentőcsónakok vízre bocsátásra. Ehhez viszont kötelező lett a rakterekben a zárt láncú televíziós rendszer és a vízbetörést jelző riasztóberendezések felszerelése.

A Derbyshire a tengeren Forrás: liverpoolmuseums.org.uk

A Derbyshire parancsnoki hídjáról a viharban ugyanis semmit nem lehetett érzékelni a közelgő katasztrófáról, mert nem volt vészjelző rendszer a hajón.

A 300 méterre levő hajóorrot a hatalmas hullámokban és vízpárában pedig látni sem lehetett.

A Derbyshire a tájfunban Forrás: artstation.com