Muszlim terror: megint a francia világsztárt támadják

Friday prayer at the Paris Great Mosque. GODONG / BSIP (Photo by GODONG / BSIP / BSIP via AFP)

A francia médiumok címlapon foglalkoznak a világhírű írónak, Michel Houellebecq-nek tavaly novemberi kijelentéseivel, amelyeket a „Front Populaire" nevű folyóirat közölt le. A közismert és népszerű filozófussal, Michel Onfray-el folytatott beszélgetésében a világszerte népszerű író szokásának megfelelően kitért azokra a veszélyekre is, amelyet az iszlám terjedése jelent Franciaországban. Próbálta értelmezni a francia embereknek a radikális iszlámhoz fűződő viszonyát. Állításának lényege, hogy szerinte nem akarnak beilleszkedni és nem is lehet a (szélsőséges) muszlimokat integrálni, és ez Franciaország (és a Nyugat) hanyatlásának a magyarázata. A muszlim vezetők bíróságra akarják rángatni az írót - később aztán megijedtek, és visszavonták a pert, nyilvánvalóan érzékelték, hogy a francia társadalom egyre nagyobb része enyhén szólva nem szimpatizál a szólásszabadság elleni muszlim terrorral. 

Ilyen megállapítás az, hogy

az emberek felfegyverkeznek, fegyvereket szereznek be, lőtanfolyamokra járnak. És nem a túlzásra hajlamos emberekről van szó. Amikor majd egész területek kerülnek iszlám ellenőrzés alá, akkor szerintem lesz majd ellenállás is, mecseteket támadnak meg, mecsetekre, muszlimok által látogatott kávézókra lőnek, röviden egy fordított Bataclan alakul ki

– mondja a világhírű író. Houellebecq itt a 2015-ös párizsi terrortámadásokra utal, amelynek egyik legvéresebb felvonása

a Bataclan nevű párizsi koncertterem ellen irányult, több mint 130 halottal és legalább 350 súlyos sérülttel.

Az ominózus kijelentéssel kapcsolatban, amelyet a Párizsi Nagymecset közleményben idézett, a Le Figaro Houellebecq beszélgetőtársát, Michel Onfray-t is megkérdezi, aki szerint

egyértelmű, hogy Houellebecq gondolatait kiragadták a szövegkörnyezetből.

Michel Onfray Forrás: AFP/Photo12/Philip Conrad

Ráadásul még arra sem ügyeltek, hogy utaljanak arra, hogy az író ezt egy hosszabb szöveg részeként mondta el – azaz volt előzménye és folytatása is a szövegnek.

Houellebecq az idézetet megelőzően aggodalmát fejezte ki a Franciaországban zajló demográfiai fordulat miatt (a muszlim bevándorlók jóval több gyerekeket szülnek, mint a nem muszlimok, ezáltal folyamatban van az ország eliszlámosodása, – ez ténykérdés), és szerinte az ország polgárháborúba sodródna, ha a demográfiai fordulat véglegessé válna, azaz többségbe kerülnének a muszlimok.

Houellebecq pedig a vizionált új, muszlim többségű kultúra elleni terrorcselekmények miatti félelmének ad hangot, és olyan erőszakos cselekményektől tart, amelyeket azok, akik elkövetnek, ellenállásnak tartanának.

Muszlimok imádkoznak a párizsi nagymecset udvarán. Forrás: Photononstop via AFP/Fred de Noyelle / Godong/Photononstop/Fred De Noyelle

Ő (Houellebecq) nem kéri őket erre, egyáltalán nincs arról szó, hogy ő maga akarná ezeket a cselekményeket

–mondja az üggyel kapcsolatban Mathieu Bock-Côté, közismert kanadai esszéíró. Elemzésében kitér arra is, hogy Houellebecq „pesszimista, sőt, túlságosan is az, de a pesszimizmus még nem számít bűncselekménynek".

Valójában egyfajta művészi hozzáállásról van szó, amely egyébként is Houellebecq sajátja, aki gyakran misztikus, disztópikus víziókban ábrázolja Franciaország lehetséges jövőjét, olyan elemekkel kombinálva, amelyek már megtalálhatók a francia valóságban. Gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtt megjelent „Szerotonin" című, szintén világsikert aratott remekművére, amelyben az író, ezúttal nem az iszlamizációval, hanem az Európai Unióban megtestesülő globális falanszter elleni harccal foglalkozik.

Ebben a végtelenül szomorú, pesszimista történetben vázolja fel a francia agrárium ellehetetlenülését, amelyet a valóságtól teljesen elrugaszkodott európai bürokrácia ejtett rabul, „globalizált", majd tönkretett.

Bemutatja az itt élő emberek elidegenedését, akik nem találják a helyüket ebben a túlszabályozott, értelmetlen kafkai világban. A pesszimizmus tehát mindig is jellemző volt Houellebecq-re – nem csodálkozhatunk azon, ha az iszlamizáció rohamos terjedésével összefüggésben sem tud az író pozitív világképet felrajzolni. (Legutolsó, közel 800 oldalas, tagadhatatlan remekműve, aminek a címét talán Megsemmisíteni, így lehet fordítani, a halál, az elmúlás gondolatával foglalkozik.)

A Párizsi Nagymecset. Forrás: Shutterstock/ Zijin

A francia őslakosok kívánsága – ahogy mondani szokás –, pedig nem az, hogy a muszlimok asszimilálódjanak, hanem, hogy hagyják abba a rablást és az ellenük intézett támadásokat. Vagy – alternatívaként – hagyják el az országot

– hangzik Houellebecq másik, teljesen félreértelmezett gondolata. Bock-Côté szerint ugyanis itt az író egyszerűen arra tesz kísérletet, hogy felvázolja, hogy mit gondolnak a franciák a folyamatosan növekvő iszlamizációról, nem tanácsot ad tehát, hanem leír egy helyzetet.

A cikk a túloldalon folytatódik!