Erre normális esetben nem úgy kellene reagálni, ahogy a Nagymecset vezetője teszi – aki büntetőjogi útra akarja terelni az ügyet – hanem érvekkel alátámasztott vitát kellene folytatni.
Ehelyett Houellebecq-et elítéli a Nagymecset rektora, diszkriminációval vádolja és el akarja hallgattatni.
Találó Bôck-Coté következtetése, amely szerint
... a rektor nem érti, hogy egy nehéz helyzet elemzése nem azt jelenti, hogy örülünk ennek a nehéz helyzetnek, az pedig, hogy elképzeljük a legrosszabbat, még nem azt jelenti, hogy ezt is akarjuk.
De annak, hogy a Párizsi Nagymecset rektora büntetőjogi eszközöket akar igénybe venni egy íróval szemben, még sokkal súlyosabb következményei is lehetnek
– hívta fel a figyelmet a méltán népszerű kanadai esszéíró.
Úgy látja, hogy
fennáll a veszélye annak, hogy Franciaország olyan országgá válik, amelyben a puszta véleménynyilvánítás miatt egy író és egy filozófus, – esetünkben Houellebecq és Onfray – beszélgetése miatt, büntetőeljárás indul.
A közösség felháborodását főállásban szervező „szakértők", gondolatrendőrök és politikai komisszárok megtehetik, hogy kiragadjanak néhány szót egy beszélgetésből, elferdítsék azt és ezáltal botrányt okozzanak.
Egy liberális demokráciában nem (lenne) szabad szankcionálni a véleményeket, még azokat sem, amelyek esetleg kellemetlenek számunkra. Nem szabadna a nyilvános beszélgetés műfaját olyan szűk keretek közé szorítani, hogy ha véletlenül valami sértőt mondunk, akkor máris a bíróságon kössünk ki.
Ezen kívül
fontos lenne a baloldali véleménycenzúra okait is felkutatni,
írja Bock-Côté.
A Párizsi Nagymecset rektora ugyanis csak azért akarja beperelni Houellebecq-et, mert az író kifejtette véleményét, cenzúrázni akarja, ami egy még messzebbre mutató problémára mutat rá, konkrétan arra, hogy
közeledik az az idő, amikor már beszélni sem lehet arról, hogy szükséges-e vagy egyáltalán lehetséges-e a franciaországi muzulmánok integrációja, arról pedig még csak kérdezni sem szabad már, hogy vajon az iszlám vallás kompatibilis-e a nyugati civilizációval?
Végsősoron pedig eljuthatunk oda, hogy visszaállítjuk a blaszfémia (istenkáromlás) büntetőjogi kategóriáját, a muszlimok esetében.
Bock-Côté szerint Houellebecq egyértelműen a politikai iszlám célkeresztjébe került és akár Salman Rushdie sorsásra sorsára juthat.
Menetrendszerűen megérkezett a politikai iszlám farvizén tényezővé vált kommunista Mélenchon pártjának (La France Insoumise-Engedetlen Franciország) üzenete is.
A csak „migráns-dzsungelnek" hívott Seine-Saint-Denis képviselője, Clémentin Autain Twitter-üzenetben ítélte el Houellebecq gondolatait, (nemlétező) szélsőjobboldali veszedelemmel riogatott és persze biztosította a muszlim szavazókat arról, hogy továbbra is egységesen, kellő határozottsággal képviselik ügyüket.
Miután Franciaországban sokan felháborodtak a szólásszabadság korlátozási kísérletén, a Párizsi Nagymecset rektora felfüggesztette (lényegét tekintve visszavonta) a pert és megbeszélt egy találkozót a világhírű íróval.
Ez egyébként nem volt elég Macron ultraliberális, de a szólásszabadságra kevéssé figyelmes kormányának, és Éric-Dupond Moretti igazságügy-miniszter gyorsan gyűlöletkeltőnek minősítette Houellebecq sorait.
(Michel Houellebecq írói munkásságáról, sikeréről itt és itt is írtunk korábban.)