Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ma egy éve robbant ki az orosz-ukrán háború. Miben változott meg azóta a világ, hogyan írta át az életünket ez a konfliktus?
Minden szempontból gyökeresen felforgatta az életünket. A napjainkban tapasztalt infláció, a drágulás érezteti a hatását nap mint nap, tehát jelentősen megnehezíti az életünket. Németországnak eddig 100 milliárd eurójába, hazánknak pedig 10 milliárd eurójába került ez a háború. Összességében elmondható, hogy
az Európai Unió és a tagországok is rendkívüli mértékű anyagi veszteségeket szenvedtek el. A bőrünkön érezzük a háború hatásait.
Mi a legnagyobb veszély a háború elhúzódásával?
Minél tovább tart a háború, annál nagyobb az esély rá, hogy valaki, akár a Nyugat, akár az oroszok rosszul mérik fel a határaikat, és egyik vagy másik fél olyan lépést tesz, amely tovább eszkalálhatja a konfliktust. Oroszország eddig még nem használta legpusztítóbb fegyvereit, és a Nyugat sem adott át minden fegyvert az ukránoknak.
Ahogyan egyre inkább elhúzódik a háború, annál nagyobb esély mutatkozik a minél pusztítóbb fegyverek előtérbe helyezésére.
Háborúra készül Európa nagy része, szinte minden országban egyszerre merült fel a hadkötelezettség körüli vita. Tanulmányok is készülnek, és egyes információk szerint Brüsszelben is elkezdték összeszámolni, hány katonát lehetne küldeni Ukrajnába. Miért aggasztó ez, és mit okozhat, ha a Nyugat tovább akarja fokozni Ukrajna támogatását, valamint Oroszország szankcionálását?
Sok európai ország úgy látja és elhiszi – főleg a balti országok és Lengyelország, akik határosak Oroszországgal –, hogy Ukrajna után ők következnének. Ez véleményem szerint nincs így, de ettől függetlenül van egy ilyen szcenárió. A baltiak és a lengyelek fenntartásait nem szabad kritizálni, mert ők ezt érzik történelmi tapasztalataik alapján.
Más országokban a baloldali sajtó egy jelentős részének befolyásolása és egyéb belpolitikai folyamatok miatt gondolják úgy, hogy Ukrajnában az autokrácia és a demokrácia küzdelme zajlik.
Ezek a baloldali progresszív körök a demokrácia győzelmének elősegítésére hivatkoznak Ukrajnában, de voltaképpen csak még súlyosabb háborút okoznak ezzel.
Miért nehéz most Magyarország helyzete Európán belül annak tükrében, hogy hazánk a Vatikánon kívül szinte egyedül maradt a békepárti álláspontjával? Miért nehezíti ez meg Magyarország helyzetét, miközben egyre nagyobb a háborúpárti országok felől érkező nyomás a tekintetben, hogy képezzünk ki katonákat, és adjunk fegyvereket is?
Magyarország segíti Ukrajnát, a rendszerváltozás óta a legnagyobb humanitárius segélyakcióját hajtja végre.
A magyar kormány elítélte az orosz agressziót, és a háború kitörése óta anyagilag is hozzájárul azokhoz az európai forrásokhoz, amelyekkel támogatják Ukrajnát.
A magyar adófizetők így közvetlenül is segítik az országot, és már több mint egymillió menekültet fogadtunk be.
A keleti szomszédaink, partnereink – ahogyan már említettem – úgy vélik, hogy komoly veszélyben vannak, így ezért tartják nyomás alatt hazánkat, a Nyugattal pedig eleve vannak nézeteltérések más ügyekkel kapcsolatban.
A nyugatiak szerint ráadásul Magyarországnak valami hátsó szándéka van, pedig voltaképpen amit mi mondunk, az az, hogy Ukrajnának is az lenne az érdeke, ha diplomáciai síkra helyeződne át ez a konfliktus, a háború eszkalációjának esélye nullára csökkenne, és nem vesznének oda százával naponta az emberi életek. Ez az álláspont egyelőre jelentősen elszigetelt.
A másik fontos szempont, hogy a többség szerint Ukrajna megnyerheti ezt a háborút katonai eszközökkel. Ezért is támogatják egyre inkább, többféle módon: ezért képeznek ki katonákat, ezért adnak pénzt és fegyvereket.
Ennek a realitása igen csekély
, de mégis be kell látni, hogy a nyugat-európai közvélemény nagy része ezt elhiszi.
Az amerikai és német vezérkar, a szakértők is tudják, hogy nincs esély az ukrán győzelemre. Ennek ellenére olyan erős a nagyrészt baloldali, progresszív sajtó nyomása, hogy ennek hatására az európai közvélemény-kutatási adatok szerint az emberek 70-80 százaléka elhiszi, hogy az ukránok nyerni fognak, katonailag teljesen megverik Oroszországot.
Magyarország szinte az egyetlen ország Európában, ahol minden vélemény megjelenhet: az is, hogy az ukránok nyerhetnek, és az is, hogy támogatni kell Ukrajnát. Tehát valódi véleménypluralizmus a háborúval kapcsolatban nálunk tapasztalható.
A Nyugat célja az is, hogy ha Ukrajna megnyerné a háborút, akkor el tudnák vinni Oroszországba a nyugati típusú demokráciát, ami életveszélyes gondolat egy nukleáris hatalommal szemben, de ettől függetlenül hisznek benne.
Min múlik, és egyáltalán van-e realitása egy atomháború kitörésének?
Egyetlen esetben lenne rá esély. Mark Galeotti, aki ennek a kérdésnek az egyik nyugati szakértője, és nem nevezhető oroszbarátnak, úgy véli, hogy adott esetben egy Krím-félsziget elleni támadás – kis valószínűséggel –, de vezethet nukleáris orosz válaszlépéshez. Ha lenne egy olyan forgatókönyv, amely szerint az oroszok vereséget szenvednek Herszon, illetve Zaporizzsijja megyékben, és a Krím közvetlen támadás alá kerülne, akkor Galeotti, vagy a CIA volt vezetője, vagy sok más nyugati politikus szerint is lenne erre esély. Ennek, ahogyan már említettem, kicsi az esélye, mert
az ukrán hadsereg vélhetően nem tud az oroszokra akkora vereséget mérni, hogy a Krím is veszélybe kerüljön. Ez az egyetlen olyan szcenárió, amely elhozhatná azt, hogy nukleáris válaszlépésre kerüljön sor.
Valóban csak akkor van esély a béketárgyalások elérésére, ha leül egymással az amerikai és az orosz fél?
Ukrajna nem független tényező az amerikaiktól, de Ukrajnának is bele kell egyeznie abba, hogy legyen fegyverszünet és diplomáciai tárgyalássorozat. A beleegyezéshez viszont szükség van az amerikaiak tanácsára. Az Egyesült Államok nem tud olyan egyszerűen parancsot adni Kijevnek és Zelenszkij ukrán elnöknek sem. Több esetben is azt látjuk, hogy inkább „a farok csóválja a kutyát".
Ha nem vezetnének be mostantól új szankciókat Oroszországgal szemben, akkor is meddig éreztetnék ezek a hatásukat?
Az orosz energia európai gazdasághoz való kapcsolódásának gyengülése vagy megszűnése több évtizedes távlatban hozza hátrányba Európát. Minimum 10-20 évről beszélhetünk, és az is előfordulhat, hogy ha bizonyos iparágak eltűnnek, azok soha többé nem fognak tudni visszajönni.
Az is lehet, hogy nincs is már visszaút innen, de ezt a következő pár év fogja eldönteni. Sok múlik azon, hogyan alakul a válság, a háború, mert a szankciók egy részét fenn fogják tartani, de arra is van esély, hogy ha van egy békefolyamat, akkor az energetikai szankciókat nem. A jövő egyelőre továbbra is bizonytalannak tűnik.
