Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A demográfiai válság következményei és az Egyesült Államok céljai: tönkretenni Európát.
Todd ebből a demográfiai válságból köti át gondolatait egy, a közösségeket érintő antropológiai különbségre és metafizikai szintű problémára. Ennek az a lényege, hogy a legfejlettebb országok között összességében demográfiai válság, népességcsökkenés alakult ki.
Az USA 1,6 gyerek/nő arányt „produkál", de az Egyesült Királyságban, Skandináviában, Oroszországban, Németországban 1,5, Japánban 1,3 és Dél-Koreában 0,8% az arány.
Látható és érzékelhető módon ennek a termelésre és a mentalitásra is kihatása lehet. A fejlett országok populációja már nem képes önmagát reprodukálni, ami az egész emberiség, a homo sapiens „sikertörténetének" alapját képezte. Ennek vége. Ez a populáció a termelés és a fogyasztás varázslatában él, mentalitását tekintve pedig egy jólétben élő nyugati populációról beszélhetünk, amely az individualizmus úttörőjeként az erkölcsök „fejlesztését", tranzícióját tűzte zászlajára. De nem egyértelmű itt sem a helyzet, elég csak az amerikai lakosságot súlyosan megosztó abortusz kérdésére gondolni.
Ezzel szemben pedig ott van a magát konzervatív nagyhatalomként definiáló Oroszország, amely tiszteletben tartja a vallásszabadságot, homofób retorikát folytat. Az is igaz viszont, hogy demográfiai szinten Putyin sem találta meg a metafizikai megoldást Oroszország számára, mert a demográfia ugyanolyan rosszul áll nála is, mint a nyugati világban.
Todd szerint Oroszország realista, tisztában van demográfiai problémájával, de elvárja, hogy a tiszteletet neki is megadják, és belső biztonsága mellett vissza akarja nyerni befolyását pl. Közép-Ázsiában vagy Ukrajnában is. Alapvetően tisztában van tehát a határaival. Egy ezen túllépő, a világot meghódító Oroszország csak egy őrült elméjében létező merő hipotézis lehet csak. A Nyugat és Oroszország közötti kulturális különbségek végül is az orosz hazafias érzelmek erősödéséhez vezettek. Rengeteg orosz-ukrán vegyes család él ma Ukrajnában, emiatt is nehéz az oroszoknak azt hinni, hogy ők egy független, önálló Ukrajnát támadtak meg.
A Németországra nehezedő nyugati nyomás, amely az USA legfőbb célja volt, végül is maximum pár száz Leopard harckocsi átadását jelenti, aminek semmi kihatása nem lesz a háborúra, ez azonban Putyinnak elegendő a II. Nagy Honvédőháború meghirdetéséhez és az orosz lakosság óriási mobilizációjához.
Az USA-nak egyértelműen az volt a célja az EU-val szemben, hogy tönkretegye a maastrichti Európát, amelyet mára már nem a német-francia tengely, hanem a német dominancia ural. Ez pedig túlságosan is könnyen sikerült, mert Todd szerint a halottnak titulált NATO (Macron 2021 őszén adott interjújában agyhalottnak nevezte a NATO-t) nagyon gyorsan eljutott oda, hogy átvegye az EU irányítását. Todd szerint egyértelmű, hogy a maastrichti Európai Unió bonyolult szervezeti felépítése miatt a bomlás állapotába került, túlságosan komplexé vált és már semmilyen értelmes perspektíva nincs előtte. Az euro bevezetése éppen az ellenkezőjét érte el annak, mint ami a célja volt, azaz nem a tagállamok egységesítése, hanem hierarchizálása irányába hatott, és végül Németország került az élére.
Todd szerint egyfajta üresség és beletörődés alakult ki a német és francia hatalom csúcsain.
Ennek eredményeképpen az amerikai-brit-lengyel-ukrán tengely kialakulásával egy teljesen dezintegrált Európa jött létre, amely elvesztette még életkedvét is. Todd szerint enyhe kifejezés, ha Európát az USA protektorátusának tartjuk, Németországot ugyanis nem egyszerűen „uralták", hanem valami olyanra kényszerítették, amely érdekeivel ellentétes.
Todd úgy látja, hogy helyes politika Németországnak és Franciaországnak is (és másoknak is) felfegyverezni magukat, mert az USA pontosan ezért tudott föléjük kerülni és ezért tudta a lengyeleket maga alá hajtani. Ennek az volt az oka, hogy mindkét ország, Németország és Franciaország is lényegében leszerelték haderejüket. Közép- és hosszú távon tehát az az érdekük, hogy felfegyverkezzenek, de ezt nem szabad annak a rövidtávú célnak feláldozni, hogy részt vegyenek az ukrán háborúban. Azt ugyanis be kell fejezni.
A fegyverkezést viszont közép- és hosszú távon arra kellene fordítani, hogy békében éljünk az oroszokkal és megszabaduljunk az USA hamis védelmétől. Todd számára egyértelmű, hogy az USA célja az volt, hogy bevonja Németországot a háborúba, és ezt el is érte. De az sem kizárt, hogy hosszú távon a felfegyverkezett Franciaország és Németország egy átrendeződött pénzügyi gazdasági világhelyzet során az USA ellen fordulnak.
Todd szerint a nukleáris katonai doktrína a hidegháború és a Szovjetunió idejében más volt, akkor ugyanis az volt az orosz elv, hogy „nem élünk a nukleáris arzenállal". Erre nem is volt szükség, annyira meggyőző volt a szovjet katonai fölény. Mára a helyzet megváltozott, Oroszország tisztában van azzal, hogy mind gazdaságilag, mind az új technológiák területén alulmaradt, ezért egy új katonai doktrínát kellett kidolgoznia. Ebben például az embereknek (katonáknak) jóval kisebb szerepe van, mint pl. Sztálin idejében, amikor tömeges emberi erőforrásokat tudtak mozgósítani.
Ebben a doktrínában, ha és amennyiben az orosz nép vagy terület integritását éri fenyegetés vagy támadás, akkor taktikai atomfegyverek bevetésére is van lehetőség.
Pontosan ezért is nem abszurditás arra gondolni, hogy ha a NATO által megszervezett ukrán haderők visszafoglalják pl. a Krímet, amely az oroszok szerint Oroszország, elképzelhető a taktikai atomfegyverek bevetése, de ennél több azért nem (nyilván minden a választól is függ). De Todd az igazi veszélyt nem ebben, hanem a hiperszonikus rakétákban látja, amelyeket jelenleg egyetlen védelmi rendszer sem tud megsemmisíteni. Ezáltal lehetséges, hogy az oroszok az agresszornak minősített NATO-országokat is megcéloznák.
Egy Lengyelország, vagy egy sűrűn lakott más terület, de akár a németországi Rammstein katonai bázis elleni hiperszonikus orosz támadás nem zárható ki teljesen egy elhúzódó háborúban, esetleges nyílt amerikai provokáció esetén.
Todd elismeri, hogy csak hipotetikus felvetésekről van szó, de fel kell készülni francia szempontból olyan helyzetekre is, mint egy lengyelek elleni támadás. Vajon akkor Franciaország beavatkozik a lengyelek mellett? Todd válasza nemleges, de lehet, hogy másoké igen lesz, ezért Todd szerint ezeket a kérdéseket még az esetleges konfliktus előtt rendezni kellene.
