Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Emmanuel Todd új könyve, „A 3. világháború már elkezdődött" azért Japánban jelent meg, mert a jelenlegi franciaországi hangulat ezt nem tette lehetővé, ahogy fogalmazott
„elevenen megégették" volna, ha ez ott jelenik meg. Azaz, a francia szólásszabadság hiánya miatt egy francia elismert tudós saját országában nem jelentethette meg könyvét az orosz-ukrán háborúról.
Franciaországban ellentmondásos Todd megítélése, különös tekintettel arra, hogy közismert Maastricht-ellenessége miatt nem néznek rá jó szemmel, nem kap megszólalási lehetőséget sem a rádióban, sem a televízióban, a baloldali médiumok pedig marginalizálni próbálják az egyébként baloldali gyökerű tudóst. Az Origó itt írt Toddról.
Leegyszerűsítve: Todd Maastricht-ellenessége azt jelenti, hogy az Európai Unió jelenlegi döntéshozatali mechanizmusait az 1992-ben elfogadott és 1993. november 1-én hatályba lépett úgynevezett maastrichti megállapodás vezette be. A megállapodásra vonatkozóan Franciaországban népszavazást tartottak, ahol csekély 51%-kal győzött az igen.
A megállapodás ellenzői, köztük Todd, azt kifogásolták, hogy az új szabályok túlságosan nagy hatalmat adnak a Bizottságnak, a tagállami szuverenitás pedig folyamatosan csökken.
Az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban a Századvég jóvoltából Magyarországon is ismert John Mearsheimer professzorra hivatkozik, részint az Egyesült Államok súlyos felelősségével kapcsolatban, és részint azért, mert Todd szerint is amíg az oroszoknak létkérdés, az USA számára nem az a háború megnyerése. Az oroszok ezért nem fogják addig abbahagyni, amíg nem nyernek. Vagyis, életbevágóan fontos ezért is az egész világnak a gyors béke.
Todd szerint, ha az oroszok kitartanak mind katonailag, mind gazdaságilag, nagyhatalomként, akkor az orosz-ukrán háború hátterében egy erős orosz-indiai-kínai-szaúdi koalíció jöhet lére, amely kívül esik az amerikai befolyási zónán és végül megtörheti az USA gazdasági és pénzügyi hatalmát, összeomolhat pénzügyi irányító szerepe. Azaz, végül az USA számára is létkérdéssé válhat a háború megnyerése, egyre jobban belesodródik, és ez annyit jelent, hogy a háború elhúzódhat.
Todd meglátása szerint az emberek jóval naivabban közelítették meg a háborút, mint a történészek. Az emberek számára a háború katonákat, tankokat jelent, persze nem a saját ország katonáit - az emberek így gondolnak a háborúra, miközben súlyos gazdasági kihatásai is vannak. Nem értették meg, hogy amikor a Nyugat gazdasági szankciókat hozott Oroszország ellen, már belépett - politikai és gazdasági értelemben - a háborúba. A francia tudós tehát egyértelműen ellenzi a brüsszeli szankciókat.
Todd az USA Irak elleni szankcióit hozta fel példaként, amely egy friss elemzés szerint azt mutatja, hogy a szankciós politika miatt százezres nagyságrendben haltak meg Irakban az emberek és egyébként teljesen eredménytelen volt katonai és gazdasági értelemben.
Az előrejelzések szerint a szankcióknak gyorsan „végezniük kellett volna" az oroszokkal, de nem ez történt.
Hibás volt ez a gondolat tehát, az oroszok ugyanis jobban felkészültek a háborúra, mint azt a Nyugat feltételezte. Óriási infláció következett be az EU-ban, egyes országokban még az oroszországinál is nagyobb mértékben. Ukrajna vesztésre áll, a Nyugat erre most ébredt rá, és ezért indult meg a tankok Ukrajnába küldése is, és ezek már nem védekező, hanem támadó jellegű haderőt képviselnek. Ezzel pedig mindenki, az emberek számára is világossá vált, hogy elkezdődhet a 3. világháború.
Todd véleménye szerint, ha ma Franciaországban bárki reálisan akarja megközelíteni a háborút, azt Putyin ügynökének kiáltják ki, holott a plurális, liberális demokráciának éppen a vélemények sokszínűsége lenne az alapja.
Álláspontjának kifejtésével Todd pontosan ezt a demokráciát védi, amelynek valós elemzésekre és adatokra lenne szüksége.
Fontos, hogy Todd kiemeli, hogy gyűlöli ezt a háborút, mint minden háborút általában véve, de az újságírókat lázba hozza a háború és az, ami Ukrajnában történik. A döbbenetes és borzasztó képek ellenére képesnek kell lenni arra, hogy átlássuk, mi vezetett el ide és reményét fejezte ki, hogy egy reális vízió a döntéshozók számára lehetővé válik, hogy minél előbb véget érjen ez a háború.
Franciaország konkrét háborúba belépésével kapcsolatban arról beszél,
a gyakorlatban nehezen képzelhető el az egyébként sem létező francia hadsereg beavatkozása a háborúba, sokkal inkább arról lehet szó, hogy inkább a lengyel hadsereg keveredik bele a háborúba, hiszen már most is ezres nagységrendben vannak lengyel katonák ukrán földön.
Todd a „Leopard" harckocsikat hozza fel példának, az ezt kezelő és kiszolgáló személyzet lengyelekből és a balti országokból jön.
Egyfelől az újságírók, másfelől a lakosság szempontjából érdemes megvizsgálni, hogy miért és hova tűnt el a pacifizmus. Todd szerint
a nyugat-európai lakosság (a középosztály nagyobb mértékben, mint az alsóbb rétegek) teljes mértékben elutasítja az oroszokat és szolidárisak Ukrajnával.
Ennek egyik oka a valós értékelés hiánya, a másik pedig az, hogy a külpolitikát nem értik meg az emberek, ahogy Todd fogalmaz, a külpolitika egy demokrácián kívüli területté vált, amit alapvetően a hierarchia (elit) működtet anélkül is, hogy az emberek megértenék, miről van szó. Ez a helyzet addig áll fönn, amíg a társadalom teljes mélységében nem válik érintetté.
A mostani háború hullámszerűen, gazdasági vonalon érkezett meg először az úgymond alsóbb osztályokat érintve a háborús inflációval, csökken az életszínvonal, majd miután mára világossá vált, hogy tartósabb háborúra kell felkészülni, más következményekkel is számolni kell.
A közvélemény ennek tudatában változhat és a két leginkább elítélt foglalkozást űzők, a politikusok és az újságírók ellen fordulhat.
A médiában egy totálisan uszító, háborús elbeszélés és propaganda uralkodik, amit egy olyan osztály képvisel, amelyet nem szeretnek az emberek és így bármikor összedőlhet az általuk képviselt történetfelfogás.
Az Ukrajnába irányuló egyre nagyobb mértékű fegyverszállításokkal kapcsolatban Todd arra hívja fel a figyelmet, hogy a balti országok és Lengyelország mellett (amely a leginkább belekeveredett a konfliktusba), Szlovákia érintett a leginkább. Lengyelországot Todd szerint nemcsak a történelmi, hagyományos oroszfóbia motiválja, hanem egy olyan spirituális változás is, amely mögött a lengyel katolicizmus hanyatlása áll. Todd szerint a megfelelő következtetést kell levonni az USA, az Egyesült Királyság és a lengyelek részvételével kapcsolatban, és a NATO 5. cikkelyének alkalmazhatóságát meg kell vizsgálni. Ez utóbbi ugyanis az adott ország elleni agresszióra vonatkozik, miközben Lengyelország támadó pozícióban van jelenleg és egyáltalán nem egyértelmű, hogy az 5. cikkely alapján pl. a segítségére kell-e sietni, ha Oroszország viszontválaszként megtámadná. Todd ezt egy komplex ügynek tartja, különösen figyelembe véve azt a tényt, hogy Lengyelország a konfliktus eleje óta végképp Oroszország-ellenes országgá vált.
Todd szerint tehát erősen kérdéses, hogy automatikusan támogatni kellene-e a támadó pozícióban levő Lengyelországot, ha az oroszok viszonttámadnák.
Ami a háborúhoz kapcsolható lehetséges víziókra vonatkozik, kiemeli, hogy az Egyesült Államok úgy tartja, hogy miután két óceán védi, ezért „sérthetetlen" helyzetből politizál, és az ehhez mért erőből („power") cselekedik. Ebből az az igazság, hogy ténylegesen jóval nagyobb erőt képviselnek, mint Oroszország, de ugyanígy gondolkodnak az oroszok is, akiké a világ legnagyobb országa, ha nem is a népességre vonatkozóan, hanem területre. Mindketten ugyanabban a mentalitásban élnek, viszont az USA (politikai értelemben) támadó, („nem kérdőjelezhető meg, hogy mi domináljuk a világot") Oroszország védelmi pozícióban van.
Ehhez képest a nyugati országok egy sci-fi regényben élnek. Azt hitték, hogy egy soknemzetű politikai és gazdasági hatalmat hozhatnak létre, és Ukrajna felé is terjeszkedhetnek, hadsereg nélkül. De nincs hadseregük és az amerikaiak ezt használják ki
Todd szerint.
