Brüsszel tehetetlen az illegális migrációval szemben, egyre több támadásra kell készülni

A bürokratikus akadályok, a hatóságok tehetetlensége és az egyébként is gyenge és puha szabályok összessége eredményezi a németországi, de ugyanígy a nyugat-európai polgárok magas szintű kiszolgáltatottságát és védtelenségét a terrortámadásokkal szemben – mondta el ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az Origónak adott interjúban a brutális németországi késeléssel összefüggésben. A Századvég tudományos igazgatója azt is elmondta, hogy a hazánkra kiszabott uniós bírságot ki kell-e fizetnünk. A szakértő azt mondta, hogy mivel az EU Bíróságának a vonatkozó ítélete jogerős, és nincs fellebbviteli fórum, amennyiben az igazságtalan és mértékét tekintve is abszurd bírságot nem fizetjük be, az ún. beszámítási eljárás keretében az EB a Magyarországnak történő következő átutalásból is levonhatná, vagyis a nekünk járó uniós forrás folyósításából vonnák le a bírság összegét.

A német hatóságok vasárnap kora reggel megerősítették a nyugat-németországi Solingen városában elkövetett késeléses ámokfutás fő gyanúsítottjának elfogását. A támadó három ember halálát okozta és nyolcat megsebesített. Mi lehet az oka, hogy Európa-szerte egyre több a migránsok által elkövetett bűncselekmények, terrorcselekmények száma?

Augusztus 14-én a német Bild Zeitung vezető cikkben szólította fel a szövetségi belügyminisztert, Nancy Faesert, hogy állítsa meg azt az “őrületet”, amely Németország kis és nagyvárosaiban hetek, hónapok, valójában évek óta tombol.

72 óra alatt 13 késes támadás történt, és mivel az elkövetők zöme migrációs hátterű, a lap által megkérdezett rendőri szakszervezeti vezető szerint nem csupán a bevándorlási, hanem a büntetőjogi szabályokon is szigorítani kell a jövőben.

 

Egyre több agresszív migráns jön be Európába. Fotó: Anadolu via AFP

Rainer Wendt megvonná a tartózkodást a bizonyos súlyos bűncselekményt elkövetőktől, ugyanakkor szkepticizmusra ad okot, hogy néhány nappal később a Bild egy többszörös visszaeső elítélt gyilkos kitoloncolásának folyamatos akadályoztatásáról ír, mivel a “lefejezős” Mohamed S. a jogvédők szerint nem kapna teljes szabadságot és megfelelő ellátást Szomáliában. A fenti példa is mutatja, hogy 

a bürokratikus akadályok, a hatóságok tehetetlensége és az egyébként is gyenge és puha szabályok összessége eredményezi a németországi, de ugyanígy a nyugat-európai polgárok magas szintű kiszolgáltatottságát és védtelenségét a terrortámadásokkal szemben.

A Der Spiegel hírmagazin korábban azonosítatlan biztonsági forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a gyanúsított szíriai volt, és a ruhája vérrel volt összekenve. Miért akarhatta ezt a német rendőség eltitkolni? Zajlik egyfajta woke, az eltörlés kultúrája szerinti elhallgatás a migrációval kapcsolatban?

Számolatlanul jönnek az illegális bevándorlók. Fotó: Costas METAXAKIS / AFP

Ennek több oka is lehet. Kétségkívül az egyik meghatározó ok a társadalmi érzékenyítés, a Wilkommenskultur “eredményeinek” pozitív színben történő feltüntetésére irányuló szándék. A másik, hogy még 2020-ban is a 18 éven felüli, személyi igazolvány nélkül menedékjogot kérők aránya 51,8 százalék volt a szövetségi belügyminisztérium adatai szerint. Az előző évben a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatalhoz (BAMF) benyújtott, papírok nélküli felnőtt kérelmezők mintegy 49 százalékának, 2017-ben pedig az összes 18 éven felüli menedékkérő majdnem 61 százalékának nem voltak dokumentumai. Ezt a folyamatot némileg megtörte a pandémia, de ez nem változtat azon a körülményen, hogy 

nehéz – egyes államok, így Szíria esetében különösen – a valódi származási ország meghatározása a bevándorló együttműködési szándéka nélkül.

Ráadásul a fenti adatok csak a felnőtt menedékkérőkre vonatkoztak – ennek eredményeként csak alig több mint a felük érkezett az országba dokumentumok nélkül. A gyerekek mellett nem tartoznak ide az úgynevezett kísérő nélküli kiskorúként érkező menedékkérők, akik szinte soha nem mutatnak be személyazonosító okmányt. Ha a fiatalokat és a gyerekeket is beleszámítják, az elmúlt években a menedékkérők háromnegyede személyi okmány nélkül lépett be az országba.

Nemrégiben egy angliai városban ölt meg egy 17 éves migráns három kislányt, ami miatt szinte polgárháborús helyzet alakult ki. Mi lehet az oka annak, hogy az európai vezetők még mindig nem érzik az illegális bevándorlás okozta következményeket, hanem valódi lépések helyett a migránsok szétosztását sürgetik?

A kialakult helyzet nem csupán a brüsszeli bürokraták vagy a balliberális tagállami elitek hozzáállásával magyarázható. A profitéhes multivállalatok környezetszennyezése fűti a népvándorlást, és részben a gazdasági migrációhoz is hozzájárul. Nyilvánvaló, hogy az egyre romló életminőségből és gazdasági körülményekből adódóan ez a folyamat tömeges elvándorlást eredményez majd más térségek felé. Ez azt jelenti, hogy a probléma nem megfelelő súlyú kezelése esetén nagyobb hatással lehetnek a globális migrációs átrendeződés alakulására, mint az egyes államok vagy azok alkotta szervezetek. Noha a multivállalatok politikai zsoldosai (vagyis intézményeik és NGO-ik) jelszavakban annak védelmezői, valójában a nagyvállalatok káros szerepvállalása rombolja a jogi kultúrát, és az ezt a kultúrát közvetítő olyan fontos alapelveket szorítanak háttérbe, mint a szuverenitás vagy a joguralom. 

Európa vezetői nem számolnak a következményekkel. Fotó: ISAAC GUZMAN / AFP

Lényegében arról van szó, hogy 

jelentős politikai és gazdasági hatalommal felruházott személyek és szervezetek a nemzetközi és uniós jog, vagy éppen a nemzetállamok joga fölé helyezik önmagukat, és önkényes döntésekkel, akár informális csatornákon keresztül szereznek érvényt korrumpáló és abszolút hatalmuknak, adott esetben sértve egyes országok (emberi jogokból származtatható) alkotmányát is. 

A fogadó államokban bekövetkezett drasztikus változások ellenére például a német fém- és elektromos ipar tíz- és tízezerszám keresi a fiatal és szakképzett munkaerőt, és a német kormányzati iparlobbi máig elsősorban a migrációtól reméli a megoldást. Ehhez illeszthető, hogy ezt az igényt is hivatott kielégíteni a legújabb uniós menekültügyi és migrációs paktum is.

Magyarországnak elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió szinte korlátlan mennyiségben írná elő számára: nyissa ki a kapukat az illegális migránsoknak, indítson eljárásokat, és ezáltal engedje be őket az Unió területére – ezt már a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára mondta a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Hazánknak van jogi lehetősége arra, hogy ne fizesse meg a kiszabott bírságot?

A nemzeti kormány évek óta szorgalmazza jogszerű követelésként, hogy Brüsszel szálljon be az Európai Unió határvédelmének finanszírozásába, amire Magyarország 2015 óta hozzávetőlegesen 700 milliárd forintot költött. Az EB eddig mindössze 45 milliárd forintot volt hajlandó erre fordítani. Az EUMSZ 263. cikke értelmében Magyarországnak jogában áll pert indítani az EB ellen az EUB előtt a határvédelemmel kapcsolatos kiadások uniós ellentételezéséért. Ez pedig jóval nagyobb összeg, mint amennyit hazánknak a június 13-i ítélet miatt fizetnie kellene. 

Mivel az EU Bíróságának a vonatkozó ítélete jogerős, és nincs fellebbviteli fórum, amennyiben az igazságtalan és mértékét tekintve is abszurd bírságot nem fizetjük be, az ún. beszámítási eljárás keretében az EB a Magyarországnak történő következő átutalásból is levonhatná, vagyis a nekünk járó uniós forrás folyósításából vonnák le a bírság összegét.

Hasonló történt Lengyelország esetében, amellyel szemben 2021-ben egy környezetszennyezési ügy kapcsán szabtak ki szignifikáns bírságot, az EB pedig le is vont 68,5 millió eurót a lengyeleknek járó uniós keretből.

Fokozódhat a nyomás a jövőben, hogy fogadjunk be migránsokat? Mivel lehetne megakadályozni, hogy ne jöjjenek létre migránsgettók Magyarországon?

A Lisszaboni Szerződés 4. cikk (2) bekezdése szerint az Európai Unió „tiszteletben tartja” a tagállamok szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely „elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is”.

A nemzeti alkotmányos identitáshoz szorosan hozzátartozik az adott tagország politikai és alkotmányos berendezkedése is. Ezt kell figyelembe vennie működése során az Európai Bíróságnak is, hiszen közös intézményként kötik őt a szerződések. Ez azt is jelenti, hogy a luxembourgi székhelyű uniós bírói fórumnak tekintetbe kell vennie a nemzeti (tagállami) alkotmánybíróságok álláspontját is, vagyis elvileg a jogállamisági mechanizmus kapcsán sem volna lehetséges, hogy az Európai Unió egyes intézményei külön aktusokkal felülírják – visszamenőlegesen – például a magyar Alkotmánybíróság döntéseit.

Az alkotmányos identitás kapcsán kiemelendő az Alaptörvény hetedik módosítása, amely az állam minden szervének kötelességévé tette az ország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelmét. Az Országgyűlés által 2018. június 20-án elfogadott módosítás a Nemzeti Hitvallásban, illetve az Alaptörvény R) cikkében rögzíti az alkotmányos önazonosság védelmének fontosságát. Ennek volt az előzménye a 22/2016. (XII. 5.) AB határozat, amely kimondta azt, és amely választ nyújt a feltett kérdésre is: az Alkotmánybíróság indítvány alapján vizsgálhatja, hogy az Alaptörvényben is rögzített, az Európai Unió intézményeivel közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot és más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK