Charlotte-tól a Fehér Hölgyig - krumpli kisokos

Az ördög eledelének is nevezték, mára azonban nincs konyha, ahol ne lapulna meg belőle pár szem. A krumpli az egyik legsokoldalúbb élelmiszer, aminek az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete az idei évet szentelte. Miért érdemes enni? Melyiket süssük, melyiket főzzük? Mire jó még? Kolompér-körkép az újtól a öregig.

Ella, Gülbaba és a White Lady

A piacon csavarogva sokszor nem könnyű eldönteni, hogy melyik krumpli való püréhez, és melyik a hasábburgonyához. Nagyon általánosságban azt lehet mondani, hogy a sütéshez pl. a rakott burgonyához inkább vöröses színű krumpli való, püréhez pedig inkább fehéres, de ez a fajta a nyerő akkor is, ha hasáb burgonyát akarunk gyártani.

Ez viszont tényleg elnagyolt igazság, hiszen az, hogy mire használható, leginkább attól függ, hogy mekkora a keményítő-, és a szárazanyag tartalma. Ha nem a piacon, hanem a szupermarketben szerezzük be a krumplit, főzéshez válasszuk azt, aminek a zacskóján B betű díszeleg. Ha viszont a címkén a krumpli nevét tüntetik fel, akkor a válasszuk Ellát, vagy Gülbabát.

Ugyancsak könnyen fővő fajta a White Lady: ez egy "gömbovál", világossárga héjú és húsú, közepesen nagy gumójú krumpli. Finom szerkezetű, főzés után szinte villával is szétnyomható.

Ha nem mirelitből akarunk hasáb-burit készíteni, hanem frissen pepecselünk vele, akkor is ez az egyik legjobb választás. Egy másik jó ízű főző krumpli, a Hópehely. Ez is "kerekovál", nagy-középnagy méretű, barna-fehér héjú, fehér húsú darab. A legfinomabb krumplipüré alapanyag.

Boró és Réka

Ha olyan recept akad a kezünkbe, amely nem szétfővő burgonyát ír elő, vagy csak egyszerű, "hajában sült" krumplira vágyunk, akkor a C jelzésű a mi burgonyánk. Ebből isteni házi chips varázsolható, de ez kell nekünk akkor is, ha krumplis tészta lesz a menü.

A boltokban jelzés nélkül árult krumplik javarészt ebbe a kategóriába tartoznak. Ilyen pl. a hengeres gumójú, mégis gömbölyded, rózsaszín hálózatos héjú, világossárga Réka burgonya. Ez a fajta az egyik legnépszerűbb a termesztők körében, mert gumója a "hússzürkülésre" vagyis a sérülékenységre nem hajlamos, és bár korán megjelenik a piacon, kitűnően tárolható.

Kiváló, sütési minőségű burgonya a Boró is: ennek gumója hosszúkás, lapított, héja sima, sárgásrózsaszín, a rügyeknél pirosan színezett, húsa sárgásfehér, egyenletes.

Francia dámák: Charlotte és Chérie

A nagyik, de még inkább a dédikék még biztosan ismerik a jó krumplisaláta összes titkát, köztük azt, hogy ehhez az ételhez kifli krumplit kell vásárolni. A zacskós válozaton az A jelzés díszeleg, de ha nem igazít el semmilyen felirat, akkor sincs baj, mert ezt a fajtát a legkönnyebb felismerni: a kifli krumplik családjába tarozó növények ugyanis formára valóban a kiflire hajaznak. Ebbe a csoportba tartozik például a Charlotte, amely hosszúkás, ovális formájával, sárgás héjával és sárgás húsával kínálja magát.

A Chérie is ebbe a családba tartozik: kifejezetten kifli jellegű, hosszúkás alakjával, élénkpiros héjával és világossárga húsával. Melegen is ajánlható ez a fajta - érdemes a tejszínes tepsis burgonyát kipróbálni belőle.

Tippek, tanácsok

A krumplira is igaz a régi mondás, miszerint "a héjában van a vitamin" - pontosabban közvetlenül a héja alatt - , így nem csak takarékosságból érdemes nagyon vékonyan hámozni.Még jobb, ha héjában főzzük, így elkerülhető a gumók "kilúgozása", vagyis a héjában főtt burgonya vitaminvesztesége alacsonyabb.

Savas közegben a krumpli nem puhul meg, ezért ha a recept paradicsomlevet, vagy mondjuk citromot ír elő, azt csak a puhára főtt krumplihoz adjuk hozzá.

Ha szilvás gombócot, vagy más burgonya alapú tésztát gyúrunk, a liszthez a megfőtt, még meleg, de lecsurgatott és áttört burgonyát adjunk, mert a vizes zöldségtől szétesik a tészta.

Ha hasábburgonyát készítünk, akkor a nem csak azért kell felitatni a vizet a krumpliról, hogy ne sercegjen túlzottan az olaj, de azért is, mert a vizes krumpli inkább párolódik, mint sül, és nem lesz igazán ropogós. Ez egyébként a mirelit hasábra is igaz: érdemes a zacskóból egy papírtörlővel kibélelt tálba önteni, ami felszívja az olvadás közben kicsapódott nedvességet.