Mezítláb a parkban

Vagy az utcán, a munkahelyünkön, a kocsmákban és klubokban - tulajdonképpen bárhol, és bármikor, amikor csak jól esik. A tavaszban az egyik legjobb dolog az, hogy a fél éven át gondosan bebugyolált lábunk végre a megszabadulhat a két-háromszoros textíl-bőr-műbőr kombinációjú védőrétegétől, és közvetelnül érintkezhet a külvilággal. De, hogy a külvilág is hasonlóan pozitívan értékelje gátlástalanul meztelenkedő, szandálba, papucsba bújtatott lábainkat, nem árt felkészülnünk a "nagy találkozásra": lábszszépészeti tréningünk következik.

Harmadik lépés: hidratálás

Ez a fázis legalább annyira fontos, mint az első kettő, ugyanis így, ha meg nem is gátolhatjuk, de legalább lassíthatjuk az elszarusodási folyamtot, és tovább puha és rugalmas marad a láb bőre. Erre a célra megfelel egy olajosabb, zsírosabb testápló is, de a hosszú távú siker érdekében érdemes beruháznunk speciális, bőrkeményedést vagy sarokrepedést gátló krémre is. Lábfürdőzés vagy zuhanyozás után masszírozzuk végig a lábunkat a nagylábujjunktól, a talppárnákon át, a harántboltozaton keresztül egészen a bokáig - a bokacsont környéki masszázs serkenti a vérkeringést, és ellazítja a bokát -, aztán testápolóval gyúruk át a vádlinkat és a lábszárunkat is, hogy maximum a krém csillámpor-tartalma, és ne a pikkelyes szárazsága miatt legyen fényes a felülete.

Maximális puhaság legbiztosabban az éjszakai krémpakolással érhető el: az esti áztatás után krémezzük be alaposan a lábunkat - a hatást fokozandó, a krémbe keverhtünk egy-két evőkanál olivaolajat is -, majd húzzunk pamutzoknit (nyári kánikulában kellemesebb a cérnából készült fuszekli), és így másnap biztosan bársonytapintású talpakkal ébredünk.

Negyedik lépés: lábujjaink bőre, körme

Fürdés vagy lábáztatás után kellően puha az ujjak minden porcikája, így fájdalom- és sérülésmentesen alakíthatóak a körmök is. Fogjunk egy rózsafa-pálcikát, vagy a manikűrkészletekben található, kerekített fejű nyeles szerszámot, és óvatosan toljuk le a felpuhult körömbőrt a körömágy felé. Bár nagy a kísértés, csak úgy, mint manikűrözés közben, a kutikulát bőrvágó ollóval eltávolítani tilos! Egyrészt, mert rutintalan kézzel könnyű belevágni az élő húsba, ami igen fájdalmas, ráadásul sokáig vérzik; másrészt a seb begyulladhat, elfertőződhet, begyűlhet, és pillanatok alatt sebészeti szakrendelésen találhatjuk magunkat egyetlen apró, rossz mozdulat miatt.

Anti-szandál propaganda-klip

Tehát, miután a körömbőrt visszatoltuk, kenjük be kutikulaápoló krémmel vagy olajjal - de az univerzális olivaolaj ez esetben is tökéletesen megfelel -, és lépjünk tovább: következik a körömformázás.

Alapszabály, hogy a lábujjköröm sarkait nem szabad kivágni, mert ezzel nemcsak, hogy további növekedésre serkentjük, és előbb-utóbb alattomosan benő a húsba, de könnyen beleszaladhatunk a körömágyba is, ami hosszútávú egészségügyi problémához vezethet (lásd még körömbőr-levágás).

A körmöket vágjuk minél egyenesebbre, a széleken, egy papírreszelő segítségével gömbölyítsük le. Ha köröm elszíneződött, akkor két dolgot tehetünk: citromos bedörzsöléssel, vagy, ha ez kevésnek bizonyul, mert eleve sárgásabb színű a körmünk - és orvosilag bizonyítottan egészséges - fehérítő lakk segítségével változtathatunk a helyzeten.

Utolsó fázis: öltöztetés

A lábunk immár ápolt, puha, nem szürkés-sárgás a sarkaknál, lábkörmeink pedig a legjobb formájukat hozzák - itt az ideje, hogy az apró finomságokra kevésbé érzékeny külvilág figyelmét felhívjuk minderre némi színnel vagy/és csillogással - jöjjön a lakkozás. Sokan, akik a kezükön nem, vagy csak szolíd színekkel lakkoznak - mert estleg nincs kedvük vagy idejük hetente manikűrözteteni, maguk viszont kétbalkezesek -, ha a lábukról van szó, sokkal bátrabbak: a sötétbordó vampostól az elegáns gyöngyházfényű és a babás rózsaszín lakkokon át, az egészen vad és vidám nyári színekig, sokmindent kipróbálnak.

Lakkozni nem könnyű feladat - de a lábunk esetében legalább nem kell az ügyetlenebb kezünkre váltani. Mindig függőleges vonallal kezdjük a köröm közepén úgy, hogy a körömágy felől induljunk, és haladjunk a köröm végéig. Ezután először a jobb, majd a bal oldalán húzzunk egy vonalat, és ügyeljünk arra, hogy a köröm két szélén, a körömágy mellett maradjon körülbelül egy milliméternyi szabad hely, majd töltsük ki egy-egy ecsetvonással a szabadon maradt felületeket. A második réteg lakkot akkor vigyük fel, amikor az első megszáradt - ez, még az ultragyorsan száradó lakkok esetében is legalább 5 perc. Ha kicsúsznánk a keretből, egy lakklemosóba mártott fültisztító pálcikával, vagy az erre a célra gyártott acetonos korrigáló stifttel eltüntethetjük a bőrre került felesleget.

Ha készen vagyunk, várjunk még körülbelül fél órát - ennyi idő alatt a második réteg lakk is biztosan megszilárdul a körmökön - , aztán jöhet a szandál, a papucs, és felkerekedhetünk, hogy a kapun kilépve bezsákoljuk az elismerő pillantásokat.